Jellemzés (morfológia, ökológia)
-
Életforma, méret:
Nagy termetű fenyő, természetben gyakran 25–40(–50+) m magas, vastag, egyenes törzzsel. -
Korona:
Ifjan kúpos, később szélesen boltozatos, nagyobb ágörvekben álló vízszintes vagy enyhén felfelé ívelő ágakkal. Idős korban „parkos”, szellős koronát nevel. -
Kéreg:
Az egyik legjellegzetesebb bélyeg:-
fiatalon sötétbarna, repedezett,
-
idősödve vastag, nagy táblákra repedező, narancsbarna–fahéjszínű, távolról is feltűnő.
Száraz, meleg időben jellegzetes „vaníliás / gyantás” illata van, ha közelről megszagoljuk.
-
-
Tűk:
-
többnyire 3 tű/csomó (néha 2–3, alfajtól függően),
-
12–25 cm hosszúak, merevek, kissé csavarodók,
-
színük zöldtől kékeszöldig változhat.
A hosszú tűk miatt a lombkép lazább, „szálkásabb”.
-
-
Toboz:
-
7–15(–18) cm, tojásdad–kúpos,
-
pikkelyeinek közepe (umbo) erős, hegyes tüskével végződik – meglehetősen szúrós, ha kézbe vesszük,
-
éretten barnák, a fán maradhatnak vagy lehullanak.
-
-
Ökológia:
-
fény- és melegkedvelő,
-
kifejezetten szárazságtűrő,
-
sekély, szegény, homokos–kavicsos talajon is megél, de mély gyökérzetet fejleszt, ahol tud,
-
tűz-tűrő faj: vastag kérge védi a törzset könnyebb felszíni tüzeknél.
-
Növényföldrajz (areál, élőhely)
-
Őshonos:
Nyugat-Észak-Amerika nagy részén –
Kanada déli részétől (Brit Columbia, Alberta)
az USA nyugati államain át egészen Mexikó északi hegyvidékeiig. -
Magassági öv:
kb. 300–2800 m között, régiótól függően;-
alacsonyabban száraz, nyílt fenyvesek,
-
magasabban hegyvidéki vegyes fenyvesek.
-
-
Élőhely:
-
száraz fennsíkok, dombok, hegyoldalak,
-
gyakran parkos, nyílt állományokat alkot (alatta füves, cserjés aljnövényzettel),
-
gyakran társul Douglas-fenyővel, feketefenyőkkel, tölgyekkel helytől függően.
-
Kertészeti–erdészeti tudnivalók
-
Növekedés: fiatalon erős, később közepes ütemű, hosszú életű.
-
Fekvés:
-
teljes nap kötelező,
-
jól tűri a szelet és a száraz levegőt.
-
-
Talaj:
-
jó vízáteresztés a legfontosabb,
-
szegény, homokos, kavicsos, akár enyhén meszes talajban is jól érzi magát,
-
pangó vízben, kötött agyagon szenved.
-
-
Télállóság:
-
általában USDA 3–7 körül, vagyis hidegtűrő,
-
a magyar klímát fagytűrés szempontjából bírja, de a fiatalok érzékenyebbek lehetnek extrém fagy + szél kombinációjára.
-
- Egészség:
-
természetes élőhelyén fő kártevője a hegyi fenyőszú (Dendroctonus ponderosae),
-
nálunk inkább általános tűatka, levéltetű, esetleg tűfoltosság jöhet szóba, de alapvetően edzett faj.
-
-
Felhasználás:
-
parkfa, nagy kertek szoliterje,
-
jó választás szárazabb, napos, szeles helyekre, ahol más tűlevelűek szenvednének,
-
nagy térigényű – kis kertbe nem való.
-
Összevetés közeli fajokkal (nagyon röviden)
-
Pinus nigra – tűi rövidebbek, korona zömökebb, sötétebb; kéreg fiatalon szürke, idősen sötét, nem narancsbarna táblás.
-
Pinus jeffreyi – hasonló megjelenés, de toboza és gyantakémiája eltér, jellemzően magasabb hegyvidéken él.
Etimológia
-
Pinus – latin: „fenyő”.
-
ponderosa – latin „súlyos, nehéz”; feltehetően a faanyag nagy sűrűségére / a fa robusztus voltára utal (angolul is „ponderous = nehézkes, súlyos”).
