Lambert, A.B., Don, D., description of the genus Pinus and some other remarkable plants (1828-1837)
Descr. Pinus
vol. 1 (1803)
[47 unnumberd plates]
t. 22 p. 31 (1890)
Jellemzés (morfológia, ökológia)
-
Életforma, méret:
Nagy termetű, örökzöld fa; természetben gyakran 30–45(–60) m, kertben többnyire 15–25 m. Törzse fiatalon egyenes, hosszú, koronája széles kúpos, később kissé széteső, réteges. -
Kéreg:
-
fiatalon sima, szürkészöld,
-
idős korban sötétszürke, hosszanti barázdákkal, de nem olyan táblás, mint pl. a feketefenyőnél.
-
-
Tűk: — a faj legfontosabb bélyege
-
5 tű/csomó (fehérfenyő-típus),
-
5–12 cm hosszúak, nagyon puhák, finomak, enyhén kékeszöldek,
-
a tűcsomók lazán, „selymesen” lógnak → a korona puha, fátyolos hatású.
-
-
Toboz:
-
10–20 cm hosszú, karcsú, kissé görbült,
-
pikkelyei vékonyak, lekerekített szélűek, többnyire gyantásak,
-
éretten barnák, lehullanak; szúrni nem igazán szúr.
-
-
Gyökérzet / élettartam:
-
mély, erős főgyökér + oldalgyökerek;
-
hosszú életű, 200–400 év, kedvező helyen ennél is több.
-
-
Ökológia:
-
szereti a hűvös, csapadékos, mérsékelten kontinentális klímát,
-
fénykedvelő, de ifjan tűri a félárnyékot,
-
savanyú, homokos–vályogos, jó vízlefolyású talajon érzi jól magát; meszes, kötött agyagon szenved,
-
a hosszan tartó száraz hőséget rosszul viseli.
-
Növényföldrajz (areál)
-
Őshonos:
Észak-Amerika keleti része – Canadától (Ontario, Québec, Maritimes) az USA északi–keleti államain át a Közép-Appalachekig (Georgia-ig). -
Élőhely:
-
hegy- és dombvidéki fenyvesek, vegyes lombos-fenyves erdők,
-
tápdúsabb, de savanyú, gyakran homokos talajok, folyóvölgyek, tópartok,
-
az ember nagy területen kitermelte, majd újra telepítette.
-
Kertészeti–erdészeti tudnivalók
-
Télállóság: kiváló (USDA 3–7).
-
Talaj/fekvés:
-
teljes nap (legalább fél nap direkt fény),
-
savanyú, jó drénű talaj; meszes zónákban érdemes tőzeggel/erdőfölddel javítani,
-
fiatalon öntözd aszályban, később közepes szárazságot bír, de a tartós hőség stresszeli.
-
-
Felhasználás:
-
nagy kertek, parkok szoliterje,
-
erdészeti telepítésre is használták (gyors növekedés, jó faanyag),
-
sok díszváltozata van (törpe, kék lombú, csüngő: ‘Nana’, ‘Radiata’, ‘Pendula’, ‘Blue Shag’ stb.).
-
Egészség, problémák
-
White pine blister rust (Cronartium ribicola): súlyos gombabetegség egyes területeken (főleg É-Amerikában); életciklusa ribiszke-fajokon is átmegy.
-
Törzs- és gyökérkorhadások, szúfélék melegedő klímán gyakoribbak lehetnek.
-
Kertekben meszes talajon sárgulás (klorózis), rossz drénnél gyökérrothadás léphet fel.
Összevetés rokon fajokkal röviden
-
Pinus wallichiana (himalájai selyemfenyő): tűi sokkal hosszabbak (15–25 cm) és erősen csüngnek; egész fa „vízesés” hatású.
-
Pinus peuce (molka-/balkáni selyemfenyő): tűi rövidebbek, sűrűbb, kúposabb korona; kontinentálisabb, szárazabb klímát jobban tűri.
-
Pinus cembra (cirbolya): tömörebb, lassabb, tűi rövidebbek, korona sűrű, tojásdad.
Etimológia
-
Pinus – latin: „fenyő”.
-
strobus – valószínűleg a görög strobos / strobilos („forgó, toboz”) szóból; a fehérfenyőknél használt régi név. Gyakran egyszerűen „white pine” néven emlegetik.