Pinus strobus - amerikai selyemfenyő

Jellemzés (morfológia, ökológia)

• Életforma, méret:
  Nagy termetű, örökzöld fa; természetben gyakran 30–45(–60) m, kertben többnyire 15–25 m. Törzse fiatalon egyenes, hosszú, koronája széles kúpos, később kissé széteső, réteges.

• Kéreg:

  • fiatalon sima, szürkészöld,

  • idős korban sötétszürke, hosszanti barázdákkal, de nem olyan táblás, mint pl. a feketefenyőnél.

• Tűk: — a faj legfontosabb bélyege

  • 5 tű/csomó (fehérfenyő-típus),

  • 5–12 cm hosszúak, nagyon puhák, finomak, enyhén kékeszöldek,

  • a tűcsomók lazán, „selymesen” lógnak → a korona puha, fátyolos hatású.

• Toboz:

  • 10–20 cm hosszú, karcsú, kissé görbült,

  • pikkelyei vékonyak, lekerekített szélűek, többnyire gyantásak,

  • éretten barnák, lehullanak; szúrni nem igazán szúr.

• Gyökérzet / élettartam:

  • mély, erős főgyökér + oldalgyökerek;

  • hosszú életű, 200–400 év, kedvező helyen ennél is több.

• Ökológia:

  • szereti a hűvös, csapadékos, mérsékelten kontinentális klímát,

  • fénykedvelő, de ifjan tűri a félárnyékot,

  • savanyú, homokos–vályogos, jó vízlefolyású talajon érzi jól magát; meszes, kötött agyagon szenved,

  • a hosszan tartó száraz hőséget rosszul viseli.

Növényföldrajz (areál)

• Őshonos:
  Észak-Amerika keleti része – Canadától (Ontario, Québec, Maritimes) az USA északi–keleti államain át a Közép-Appalachekig (Georgia-ig).

• Élőhely:

  • hegy- és dombvidéki fenyvesek, vegyes lombos-fenyves erdők,

  • tápdúsabb, de savanyú, gyakran homokos talajok, folyóvölgyek, tópartok,

  • az ember nagy területen kitermelte, majd újra telepítette.

Kertészeti–erdészeti tudnivalók

• Télállóság: kiváló (USDA 3–7).

• Talaj/fekvés:

  • teljes nap (legalább fél nap direkt fény),

  • savanyú, jó drénű talaj; meszes zónákban érdemes tőzeggel/erdőfölddel javítani,

  • fiatalon öntözd aszályban, később közepes szárazságot bír, de a tartós hőség stresszeli.

• Felhasználás:

  • nagy kertek, parkok szoliterje,

  • erdészeti telepítésre is használták (gyors növekedés, jó faanyag),

  • sok díszváltozata van (törpe, kék lombú, csüngő: ‘Nana’, ‘Radiata’, ‘Pendula’, ‘Blue Shag’ stb.).

Egészség, problémák

• White pine blister rust (Cronartium ribicola): súlyos gombabetegség egyes területeken (főleg É-Amerikában); életciklusa ribiszke-fajokon is átmegy.

• Törzs- és gyökérkorhadások, szúfélék melegedő klímán gyakoribbak lehetnek.

• Kertekben meszes talajon sárgulás (klorózis), rossz drénnél gyökérrothadás léphet fel.

Összevetés rokon fajokkal röviden

• Pinus wallichiana (himalájai selyemfenyő): tűi sokkal hosszabbak (15–25 cm) és erősen csüngnek; egész fa „vízesés” hatású.

• Pinus peuce (molka-/balkáni selyemfenyő): tűi rövidebbek, sűrűbb, kúposabb korona; kontinentálisabb, szárazabb klímát jobban tűri.

• Pinus cembra (cirbolya): tömörebb, lassabb, tűi rövidebbek, korona sűrű, tojásdad.

Etimológia

• Pinus – latin: „fenyő”.

• strobus – valószínűleg a görög strobos / strobilos („forgó, toboz”) szóból; a fehérfenyőknél használt régi név. Gyakran egyszerűen „white pine” néven emlegetik.