Pinus thunbergii - japán feketefenyő, Thunberg-fenyő

Jellemzés

• Életforma, méret: közepes–nagy fenyő, természetben többnyire 15–25(–35) m; széles, rétegesen elágazó koronával, idős korban gyakran szoborszerű, szabálytalan habitussal.

• Kéreg: fiatalon szürkés, később feketésszürke–fekete, mélyen barázdált és táblás, erős kontraszttal – innen a „fekete” név.

• Tűk: 2 tű/csomó, 7–12(–15) cm, vastag, merev, sötétzöld; a rövidhajtásokon nagyon sűrűn állnak.

• Toboz: 4–7 cm, tojásdad–kúpos; pikkelyközép (umbo) apró tüskével fiatalon.

• Növekedés: ifjan erőteljes; idős korban lassul. Hosszú életű, jól tűri a metszést és formázást (niwaki/bonsai).

Növényföldrajz (areál, élőhely)

• Őshonos: Japán (Honshū, Shikoku, Kyūshū, partvidékek és tengerközeli síkságok) és Korea déli–nyugati partvidékei.

• Élőhely: tengerparti dűnék, sós szelet kapó homokhátak, kavicsos–homokos talajok; szél- és sópermet-tűrése kiváló.

• Elterjesztés: park- és díszfa szerte a világon (Európa, É-Amerika, Kelet-Ázsia).

Kertészeti tudnivalók

• Fekvés: teljes nap.

• Talaj: jó vízáteresztés, homokos/kavicsos közeget kedvel; a pangó vizet rosszul, a sópermetet és enyhén lúgos talajt jól tűri.

• Szárazságtűrés: jó, ha gyökere már beállt.

Összevetés közeli fajokkal

• Pinus densiflora (japán vörös fenyő): vöröses kéreg, vékonyabb, világosabb tűk, lazább habitus.

• Pinus nigra (feketefenyő): tűi hasonló hosszúak, de a koronája merevebb, „katonásabb”, és mészkövet jobban tűr; kérge nem olyan sötét, mint P. thunbergii-é.

Etimológia

• Pinus – latin: „fenyő”.

• thunbergii – Carl Peter Thunberg (1743–1828) svéd botanikus, „a japán flóra atyja” tiszteletére, aki a 18. század végén Japánból számos növényt ismertetett meg Európával.