Morfológia
A Pinus thunbergii (japán fekete fenyő) örökzöld, közepes vagy nagy termetű fenyő, amely rendszerint 20–30 méter magasra nő. Koronája fiatalon kúpos, később szélesen szétterülő, gyakran szabálytalan, festői megjelenésű, különösen széljárta helyeken. Törzse egyenes, kérge sötétszürke vagy feketés, mélyen repedezett, durva lemezekre tagolódik.
Tűlevelei kettesével állnak, viszonylag hosszúak (7–12 cm), vastagok, merevek, sötétzöldek, gyakran kissé fényesek. A lomb tömött, erőteljes hatású. Tobozai tojásdadok vagy kúposak, közepes méretűek (kb. 4–7 cm), barnák, a pikkelyek végén kis kiemelkedés látható. A hajtások erőteljesek, gyakran világosabb, sárgásbarna árnyalatúak.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Japánban és Koreában. Természetes élőhelyein gyakran tengerparti területeken, homokos partokon, dűnéken és alacsonyabb fekvésű területeken fordul elő, ahol a szél és a sós levegő hatása jelentős.
Ökológiai igények
A Pinus thunbergii kifejezetten fényigényes. Jól alkalmazkodik a szárazabb, szeles és sós levegőjű környezethez, ezért kiváló tengerparti faj. A jó vízáteresztő, homokos vagy laza szerkezetű talajokon fejlődik a legjobban. A pangó vizet nem viseli el. Szárazságtűrése jó, a meleget jól bírja, fagytűrése közepes–jó, de inkább enyhébb klímán fejlődik optimálisan.
Felhasználás
Elsősorban díszfaként és kertépítészeti növényként használják. Japán kertekben különösen fontos szerepe van, ahol gyakran formára metszik (niwaki, bonsai). Jól alkalmazható szoliterként, valamint szeles, tengerközeli területeken védőfásításra is. Erős habitusa és karakteres megjelenése miatt hangsúlynövényként értékes.
Etimológia
A Pinus latin eredetű név, jelentése fenyő. A thunbergii fajnév Carl Peter Thunberg svéd botanikus nevét őrzi, aki Japán flórájának kutatásában játszott fontos szerepet.
Siebold, P.F. von, Zuccarini, J.G., Flora Japonica (1835-1870)
Fl. Jap. (Siebold)
vol. 2 (1842-1870)
t. 114 (1875)
