Morfológia
A Platanus orientalis (keleti platán) nagy termetű, lombhullató fa, kedvező körülmények között 25–35 méter magasra is megnőhet. Koronája szélesen szétterülő, idős korban rendkívül terebélyes. Törzse vastag, gyakran rövid, erőteljes ágakkal.
Kérge jellegzetesen foltosan leváló: a külső rétegek nagy pikkelyekben hámlanak le, így világoszöld, szürkés és barnás foltokból álló mozaikos törzs alakul ki.
Levelei nagyok, tenyeresen 5–7 karéjúak, mélyebben szeldeltek, mint a nyugati platáné. A karéjok keskenyebbek és hegyesebbek. A levélfelszín középzöld, fonákja világosabb. Ősszel sárgásbarna árnyalatokra színeződik.
Virágai gömbös virágzatokban jelennek meg tavasszal. A termések gömb alakú, csüngő terméscsoportok, amelyek gyakran kettesével-hármasával lógnak hosszú kocsányon, és télen is a fán maradhatnak.
Növényföldrajz
A faj Délkelet-Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Természetes elterjedése a Balkántól Kis-Ázsián és a Kaukázuson át Iránig húzódik. Folyóvölgyekben, ligeterdőkben és nedvesebb síkvidéki élőhelyeken gyakori.
Ökológiai igények
A Platanus orientalis fényigényes, melegkedvelő faj. A mélyrétegű, jó vízellátású, tápanyagban gazdag talajokon fejlődik a legjobban. Jól tűri az időszakos szárazságot és a városi környezetet is, de igazán nagy méretet üde termőhelyeken ér el. Fagytűrése mérsékelt vagy jó, de fiatal korban érzékenyebb lehet az erősebb telekre.
Etimológia
A Platanus görög eredetű név, amely a „széles” jelentésű platys szóból származik, utalva a nagy levelekre vagy a terebélyes koronára. Az orientalis latin szó, jelentése „keleti”, amely a faj kelet-mediterrán és nyugat-ázsiai eredetére utal.
