Platycladus orientalis - keleti tuja

Életforma, méret: örökzöld kisebb–közepes fa vagy nagy cserje; többnyire 4–8(–12) m magas. Koronája fiatalon szabályos kúpos, idővel tojásdad–oszlopos, fajtától függően nagyon változatos (gömb, oszlop, csüngő).
Hajtás, lomb: lapos legyezős hajtásrendszer, pikkelylevelű; a lomb élénkzöld–sötétzöld, télen egyes típusok barnászöldre váltanak. A lombozat illatos, gyantás.
Kéreg: vékony, vörösesbarna, hosszú szálakban leváló.
Toboz: kicsi (1–2 cm), húsosból száradó tojásdad kúp, rajta 6–8 vastag pikkely, a csúcsuk szarvszerűen kihegyesedő (jó határozóbélyeg).

Őshonos: Észak-Kína, Belső-Mongólia, Koreai-félsziget környéke; régóta ültetik a kelet-ázsiai kertekben és temetőkben, innen terjedt világszerte.
Élőhely-igény: napos–félárnyékos fekvés; jó vízáteresztésű, akár meszes, szárazabb talajt is elvisel. A tartós pangó vizet nem kedveli. Szél- és szárazságtűrése jó.

Télállóság: jó (kb. USDA 5–8).
Öntözés: beállt növényként kevés vizet igényel; friss telepítésnél rendszeres öntözés.
Metszés: jól viseli a nyírást, ezért sövénynek is alkalmas; formára metszhető.
Talaj: közepesen tápdús, nem tömörödő, laza szerkezetű talaj a legjobb.
Betegségek: általában edzett; rossz drénnél gyökérrothadás, tartós árnyékban felkopaszodás jelentkezhet.

Sövény, térfal, temetők, előkertek klasszikus koniferája.
Számos kertészeti fajta: oszlopos (‘Aurea Nana’, ‘Compacta’, ‘Elegantissima’), gömb (‘Globosa’), csüngő stb. Szín- és formaválasztéka nagy.

Thuja occidentalis (nyugati tuja): toboza pikkelycsúcs nélkül, lombja gyakran világosabb; Platycladus tobozán szarvszerű csúcsok vannak.
Thuja plicata: nagyobb, erősebb illatú, hajtásai szélesebbek; toboza hosszúkás, nem „szarvacsúcsos”.

Etimológia

Platycladus: görög platy- „széles” + -cladus „ág” → „széles águ”, a lapos legyezőhajtásokra utal.
orientalis: latin „keleti”, az ázsiai eredetre utal.

Cikk nyomtatása E-mail

lbl_elozo