Morfológia
A Prunus eminens alacsony termetű, lombhullató cserje vagy kis fa, rendszerint 1–3 méter magas. Habitusa sűrű, gyakran sarjtelepeket képező, szélesen terjedő. Ágai vékonyak, barnásvörösek vagy szürkésbarnák.
Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak vagy fordított tojásdadok, röviden kihegyesedők, szélük finoman fűrészes. A levélfelszín középzöld, fonákja világosabb. Tavasszal, lombfakadáskor vagy közvetlenül előtte nyílnak fehér virágai, többnyire kisebb csoportokban.
Termése apró csonthéjas, pirosból sötétbordóba érő, gömbölyded, savanykás vagy enyhén kesernyés ízű.
Növényföldrajz
A faj Észak-Amerikában őshonos, elsősorban Kanada déli részein és az Egyesült Államok északi területein fordul elő. Természetes élőhelyei közé tartoznak a szárazabb prérihatár-területek, nyílt cserjések és homokos vagy kavicsos talajok.
Ökológiai igények
A Prunus eminens fényigényes, jól alkalmazkodik a szárazabb, kontinentális klímához. A jó vízáteresztő, akár gyengébb, homokos vagy köves talajokon is megél. Szárazságtűrése jó, a pangó vizet nem viseli el. Fagytűrése kiváló, hideg teleket is jól átvészel.
Felhasználás
Elsősorban természetközeli ültetésekben, talajmegkötésre és száraz területek fásítására használható. Díszcserjeként is értékes lehet tavaszi virágzása és termése miatt. Egyes helyeken vadgyümölcsként vagy nemesítési alapanyagként is jelentős.
Etimológia
A Prunus latin eredetű név, a csonthéjas termésű növények gyűjtőneve. Az eminens latin szó, jelentése „kiemelkedő”, „feltűnő”, amely valamilyen jellegzetes vagy hangsúlyos bélyegre utalhatott az eredeti leírás során.
