Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Prunus laurocerasus 'Magnoliifolia'

laurocerasus Magnoliifolia.png

Jellemzés

  • Típus, habitus: erőteljes növésű, sűrű örökzöld cserje/kis fa. Fiatalon felálló, később szélesen terpeszkedő, alul is jól záró cserje.

  • Méret: általában 4–6 m magas és 3–5 m széles; sövényként tartva alacsonyabban is tartható. Növekedése a babérmeggyek között kifejezetten erős.

  • Levél: a fajtanévhez hűen „magnólia-szerű”, nagy, széles, bőrnemű levelek (gyakran 15–25 cm), fényes sötétzöld, ép vagy gyengén fogas széllel – a szokványos babérmeggynél feltűnően nagyobb és szélesebb.

  • Virág/termés: tavasszal (IV–V.) fehér, illatos felálló fürtök (10–15 cm); ősszel fekete csonthéjas termés (nem ehető, mag/levél cianogén glikozidokat tartalmaz).

Igények

  • Fekvés: félárnyék–nap (mély árnyékban ritkul, napon tömörebb). Téli nap + szél együtt perzselhet, fiatalon védd.

  • Talaj: humuszos, jó vízáteresztésű, enyhén savanyú–semleges a legjobb; pangó víz kerülendő. Gyengén meszes talajt elvisel, erős meszen klorotikus lehet.

  • Vízigény/télállóság: beállva mérsékelten szárazságtűrő; USDA kb. 6–7 (hazai klímán megbízható, szélsőséges teleken a levelek csúcsa fagyhat).

Gondozás

  • Metszés: sövénynél évi 1–2 nyírás (főként virágzás után), szoliterként ritkító/alakító vágás elég. Erős ifjító metszést késő télen visel a legjobban.

  • Tápanyag/mulcs: tavasszal mérsékelt, lassú hatású örökzöld-táp vagy komposzt; mulcs a gyökérzóna hűtésére és nedvességtartásra.

  • Kártevő/betegség: levéllyukacsosodás (Coryneum), lisztharmat, takácsatka aszályban, pajzstetű, vincellérbogár (gyökérkár) – jó légmozgás és egyenletes vízellátás segít.

Felhasználás

  • Magas, gyors takarást adó sövény és térfal, utcafronti védőzöld, nagyobb kertek trópusi hatású örökzöld tömege.

  • Tőtávolság sövényhez: egy sorban 70–100 cm, kétsoros sakktáblában 80/120 cm.

Etimológia

  • ‘Magnoliifolia’ = „magnólia-levelű” – a feltűnően nagy, széles levelekre utal.

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek