Morfológia
A Prunus laurocerasus var. schipkaensis örökzöld, sűrű ágrendszerű cserje, amely általában 2–3 méter magasra nő, de kedvező körülmények között magasabb is lehet. Habitusa felálló vagy enyhén szétterülő, jól bokrosodó. Levelei keskenyebbek és hosszabbak, mint az alapfajé, lándzsás-tojásdad alakúak, sötétzöldek, fényes felületűek, bőrszerűek. A levéllemez viszonylag vékonyabb, mint egyes más babérmeggy fajtáké, ami elegánsabb, „finomabb” megjelenést ad.
Tavasszal nyíló virágai fehérek, felálló, tömött fürtökben jelennek meg. A virágzás viszonylag visszafogott, de díszítőértékkel bír. Termése apró, gömbölyded csonthéjas, éréskor feketés színű.
Ökológiai igények
A ‘Schipkaensis’ jól tűri az árnyékot, de félárnyékos vagy napos fekvésben is szépen fejlődik. A jó vízáteresztő, humuszos, üde talajokat kedveli, de viszonylag alkalmazkodóképes. A pangó vizet nem viseli el, ugyanakkor a rövidebb száraz időszakokat elviseli. A babérmeggyek között kifejezetten jó fagytűrésű, ezért hűvösebb klímán is megbízhatóbb, mint sok más fajta. Szélvédett fekvésben fejlődik a legszebben, de általában ellenálló.
Felhasználás
Elsősorban örökzöld sövényként használják. Sűrű lombja és jó nyírhatósága miatt kiváló takarónövény, térhatároló és zajcsökkentő zöldfal kialakítására. Árnyéktűrése miatt olyan helyeken is jól alkalmazható, ahol más örökzöldek nehezebben maradnak meg. Kisebb csoportokban vagy szoliterként is ültethető, de leginkább sövényként értékes. Városi környezetben is viszonylag jól használható.
Etimológia
A Prunus latin eredetű név, a csonthéjas termésű növények gyűjtőneve. A laurocerasus összetett szó: a laurus (babér) és a cerasus (cseresznye) elemekből áll, utalva a babérra emlékeztető levelekre és a cseresznyeszerű termésre. A schipkaensis fajtanév a Balkánhoz, a Schipka (Shipka) földrajzi névhez kapcsolódik, ahol a növény egy jellegzetes formáját leírták vagy elterjesztették.
