Prunus lusitanica - portugál babérmeggy

• Életforma: sűrű, örökzöld cserje vagy kis fa, rendszerint
  3–6(–8) m magasra nő, idős korban kis fává nevelhető.

• Hajtás, kéreg: fiatal hajtások vörösesbarnák, fényesek; idősebb kéreg szürkésbarna, sima vagy enyhén repedezett.

• Levél:

  • szórt állású, bőrnemű,

  • alakja lándzsás–tojásdad, 8–12(–15) cm,

  • széle finoman fűrészes,

  • színe felül fényes sötétzöld, fonákon világosabb; levélnyél többnyire enyhén pirosas.

• Virág:

  • késő tavasszal–kora nyáron (V–VI.),

  • sok apró, fehér, illatos virág keskeny, felálló vagy kissé bókoló fürtökben (10–20 cm),

  • jó méhlegelő, a virágillat erős.

• Termés:

  • kis pirosból feketedő csonthéjas (bogyószerű),

  • madarak szívesen fogyasztják, emberi fogyasztásra nem alkalmas.

• Mérgezőség: mint a legtöbb Prunus, cianogén glikozidokat tartalmaz (főleg levél, mag) →
  nem ehető.

Élőhely, növényföldrajz

• Őshonos: az Ibériai-félsziget atlanti oldala (Portugália, Ny-Spanyolország), illetve néhány makaronéziai sziget (pl. Azori-szigetek), ahol hegyvidéki, párás örökzöld lombos erdőkben él.

• Természetes élőhelye: árnyas völgyek, szurdokerdők, patakvölgyek, üde, savanyú–gyengén savanyú talajon.

• Kertészeti növényként széles körben ültetik Ny-Európában; nálunk inkább enyhébb fekvésű, védett kertekben tartható.

Gondozás

• Fekvés:

  • félárnyék–napos, de szereti a párásabb, nem perzselő klímát;

  • téli szél ellen védett helyen szebb a lomb.

• Talaj:

  • jó vízáteresztésű, humuszos, inkább enyhén savanyú–semleges,

  • a tartós pangó vizet és az erősen meszes talajt nem kedveli.

• Télállóság: hazánkban elsősorban enyhébb teleken, városi mikroklímában megbízható.

• Metszés: jól tűri a nyírást, ezért alkalmas formára metszett sövénynek és nyírott alakfának is. Metszés ideje: virágzás után, illetve szükség szerint nyáron.

• Szaporítás: nyár eleji félfás dugvány, esetleg magvetés (fajtaazonosság nélkül).

Felhasználás

• Örökzöld sövénynek, takarónövénynek, vagy szoliterként árnyasabb kertrészbe.

• Elegáns, „nemes” hatású lomb, a felálló virágfürtök tavasszal, a sötét bogyók ősszel adnak díszt.

• Jó alternatíva lehet ott, ahol a közönséges babérmeggy (Prunus laurocerasus) kiváltására.

Etimológia

• Prunus
  A név a latin prūnus / prūnum szóból jön, ami eredetileg „szilvafa / szilva” jelentésű. Ez maga is egy régebbi, valószínűleg görög eredetű szót (prounos) vesz át. A nemzetségnév alatt ma az egész „szilva–cseresznye–meggy–barack–mandula” rokonságot értjük.

• lusitanica
  A fajnév a Lusitania római provinciából származik, amely nagyjából a mai Portugália és Nyugat-Spanyolország egy részének felelt meg.
  → „lusitániai, Portugáliából való”, vagyis: „portugál Prunus” – innen ered a közhasználatú név is: portugál babérmeggy / Portugal laurel.