Jaume Saint-Hilaire, J.H., Traité des arbrisseaux et des arbustes cultivés en France (1825)
Traité Arbr. Cult. France
(1825)
t. 47
-
Életforma: sűrű, örökzöld cserje vagy kis fa, rendszerint
3–6(–8) m magasra nő, idős korban kis fává nevelhető. -
Hajtás, kéreg: fiatal hajtások vörösesbarnák, fényesek; idősebb kéreg szürkésbarna, sima vagy enyhén repedezett.
-
Levél:
-
szórt állású, bőrnemű,
-
alakja lándzsás–tojásdad, 8–12(–15) cm,
-
széle finoman fűrészes,
-
színe felül fényes sötétzöld, fonákon világosabb; levélnyél többnyire enyhén pirosas.
-
-
Virág:
-
késő tavasszal–kora nyáron (V–VI.),
-
sok apró, fehér, illatos virág keskeny, felálló vagy kissé bókoló fürtökben (10–20 cm),
-
jó méhlegelő, a virágillat erős.
-
-
Termés:
-
kis pirosból feketedő csonthéjas (bogyószerű),
-
madarak szívesen fogyasztják, emberi fogyasztásra nem alkalmas.
-
-
Mérgezőség: mint a legtöbb Prunus, cianogén glikozidokat tartalmaz (főleg levél, mag) →
nem ehető.
Élőhely, növényföldrajz
-
Őshonos: az Ibériai-félsziget atlanti oldala (Portugália, Ny-Spanyolország), illetve néhány makaronéziai sziget (pl. Azori-szigetek), ahol hegyvidéki, párás örökzöld lombos erdőkben él.
-
Természetes élőhelye: árnyas völgyek, szurdokerdők, patakvölgyek, üde, savanyú–gyengén savanyú talajon.
-
Kertészeti növényként széles körben ültetik Ny-Európában; nálunk inkább enyhébb fekvésű, védett kertekben tartható.
Gondozás
-
Fekvés:
-
félárnyék–napos, de szereti a párásabb, nem perzselő klímát;
-
téli szél ellen védett helyen szebb a lomb.
-
-
Talaj:
-
jó vízáteresztésű, humuszos, inkább enyhén savanyú–semleges,
-
a tartós pangó vizet és az erősen meszes talajt nem kedveli.
-
-
Télállóság: hazánkban elsősorban enyhébb teleken, városi mikroklímában megbízható.
-
Metszés: jól tűri a nyírást, ezért alkalmas formára metszett sövénynek és nyírott alakfának is. Metszés ideje: virágzás után, illetve szükség szerint nyáron.
-
Szaporítás: nyár eleji félfás dugvány, esetleg magvetés (fajtaazonosság nélkül).
Felhasználás
-
Örökzöld sövénynek, takarónövénynek, vagy szoliterként árnyasabb kertrészbe.
-
Elegáns, „nemes” hatású lomb, a felálló virágfürtök tavasszal, a sötét bogyók ősszel adnak díszt.
-
Jó alternatíva lehet ott, ahol a közönséges babérmeggy (Prunus laurocerasus) kiváltására.
Etimológia
-
Prunus
A név a latin prūnus / prūnum szóból jön, ami eredetileg „szilvafa / szilva” jelentésű. Ez maga is egy régebbi, valószínűleg görög eredetű szót (prounos) vesz át. A nemzetségnév alatt ma az egész „szilva–cseresznye–meggy–barack–mandula” rokonságot értjük. -
lusitanica
A fajnév a Lusitania római provinciából származik, amely nagyjából a mai Portugália és Nyugat-Spanyolország egy részének felelt meg.
→ „lusitániai, Portugáliából való”, vagyis: „portugál Prunus” – innen ered a közhasználatú név is: portugál babérmeggy / Portugal laurel.