EN: Portuguese laurel ‘Angustifolia’
DE: Portugiesischer Kirschlorbeer ‘Angustifolia’
ES: lauroceraso de Portugal ‘Angustifolia’
Morfológia
A Prunus lusitanica ‘Angustifolia’ — keskenylevelű portugál babérmeggy — örökzöld cserje vagy kisebb fa a rózsafélék családjából. Általában 2–5 méter magasra nő, kedvező viszonyok között ennél magasabb, kisebb fává is fejlődhet. Habitusa sűrű, felálló, jól bokrosodó, idősebb korban szélesen kúpos vagy tojásdad koronájú.
Levelei örökzöldek, bőrneműek, fényes sötétzöldek. A fajta neve is jelzi, hogy levelei keskenyebbek, karcsúbbak, mint az alapfaj tipikus alakjáé. A levéllemez lándzsás vagy keskeny elliptikus, finoman fűrészes szélű, 6–12 cm hosszú. A levélnyél és a fiatal hajtások gyakran vöröses vagy bordós árnyalatúak, ami külön díszértéket ad.
Virágai aprók, fehérek, illatosak, hosszú, felálló vagy kissé íves fürtökben nyílnak késő tavasszal, többnyire május–júniusban. A virágok jó méhlegelő értékűek. Termése apró, tojásdad csonthéjas termés, éréskor sötétbíbor, majd feketés színű. A termés madarak számára táplálékot jelenthet, emberi fogyasztásra nem alkalmas.
A növény levelei, magjai és más részei cianogén vegyületeket tartalmazhatnak, ezért mérgezőnek tekintendő.
Eltérés az alapfajtól
Az alapfaj, a Prunus lusitanica, általában szélesebb levelű, nagyobb, erőteljesebb növekedésű örökzöld cserje vagy fa. Az ‘Angustifolia’ ettől főként levélalakban és kerti habitusban tér el.
Főbb eltérései:
-
levelei keskenyebbek, lándzsásabbak;
-
habitusa gyakran elegánsabb, karcsúbb hatású;
-
sövényként finomabb textúrájú lombfalat ad;
-
vöröses levélnyele és fiatal hajtása jól érvényesül a keskeny sötétzöld levelek mellett;
-
díszkertészeti használatban általában rendezettebb, nemesebb megjelenésűnek tartják;
-
formális sövénynek és nyírott alakzatnak különösen alkalmas.
Ökológiai igényei alapvetően az alapfajéval egyeznek, de a szépen zárt, egészséges lombhoz kiegyenlített vízellátás és jó vízelvezetés szükséges.
Növényföldrajz
Az alapfaj, a Prunus lusitanica, a nyugat-mediterrán és atlanti hatású térségek reliktum jellegű örökzöld cserjéje vagy fája. Természetes előfordulása szigetszerű, főként hűvösebb, párásabb, völgyi és hegyvidéki élőhelyekhez kötődik.
Elterjedése jellemző:
-
az Ibériai-félszigeten,
-
Portugáliában és Spanyolországban,
-
a Pireneusok térségében,
-
Marokkó egyes hegyvidékein,
-
Madeirán,
-
a Kanári-szigetek egyes részein.
A ‘Angustifolia’ kertészeti fajta, természetes elterjedési területe nincs. Növényföldrajzilag az alapfaj atlanti–nyugat-mediterrán eredetéhez kapcsolható.
Ökológiai igények
A Prunus lusitanica ‘Angustifolia’ napos, félárnyékos és világos árnyékos fekvésben is nevelhető. Legszebb, legsűrűbb sövényt napos vagy félárnyékos helyen ad. Mély árnyékban lazábbá válhat és gyengébben virágzik.
Kedveli:
-
a jó vízáteresztő talajt,
-
az üde, humuszos, középkötött kerti talajt,
-
a semleges vagy enyhén savanyú kémhatást,
-
a párásabb, védett mikroklímát,
-
a mérsékelten nedves, de nem pangó vizes termőhelyet.
A szárazságot begyökeresedés után mérsékelten tűri, de tartós nyári aszályban levelei perzselődhetnek, növekedése lelassulhat. A pangó vizet és a levegőtlen talajt nem kedveli. Meszes talajon is tartható, de túl meszes, száraz közegben klorózis vagy gyengébb fejlődés jelentkezhet.
Fagytűrése általában jobb, mint a közönséges babérmeggy sok érzékenyebb alakjáé, de fiatal korban és hideg, szeles, téli napsütésnek kitett helyen károsodhat. Magyarországon védett fekvésben, jó talajon általában sikeresen nevelhető.
Metszést jól visel, ezért kiváló sövénynövény. A legjobb metszési időszak késő tavasz vagy nyár eleje, illetve szükség szerint nyár vége.
Felhasználás
A Prunus lusitanica ‘Angustifolia’ értékes örökzöld díszcserje, különösen sövényként és térhatárolóként. Finomabb, elegánsabb hatású, mint a közönséges babérmeggy nagy levelű fajtái.
Felhasználható:
-
nyírott örökzöld sövényként,
-
szabadon növő sövényként,
-
szoliter cserjeként vagy kisebb faként,
-
örökzöld cserjecsoportokban,
-
reprezentatív előkertekben,
-
parkokban,
-
udvarok, teraszok takarására,
-
szélvédett, félárnyékos kertrészekben.
Jól alakítható, sűrű lombfalat képez, ezért formális kertekben is használható. Vöröses levélnyele, fényes sötét lombja és fehér fürtös virágzata miatt nemcsak funkcionális, hanem díszítő értékű is.
Madarak számára termése táplálékot adhat, virágai beporzó rovarokat vonzanak. Emberi fogyasztásra a növény termése és egyéb részei nem ajánlottak.
Etimológia
A Prunus latin eredetű nemzetségnév, amelyet már az ókorban is használtak szilvára, cseresznyére, meggyre és rokon csonthéjasokra.
A lusitanica fajnév Lusitaniára utal. Lusitania az ókori római földrajzban nagyjából a mai Portugália és Nyugat-Spanyolország területét jelentette. A név a faj ibériai, különösen portugál kapcsolataira utal.
Az ‘Angustifolia’ latin eredetű fajtanév:
-
angustus = keskeny,
-
folium = levél.
Jelentése „keskenylevelű”. A név a fajta karcsúbb, lándzsásabb leveleire utal.
A magyar portugál babérmeggy név az ibériai eredetre és a babérszerű, örökzöld levelekre utal, bár a növény nem babér, hanem a Prunus nemzetség tagja.
