Prunus mahaleb - sajmeggy

Jellemzés

• Életforma: lombhullató cserje vagy kis fa, általában 2–6(–10) m.

• Kéreg, illat: szürkésbarna, finoman repedező; a friss kéreg és levél keserűmandula-illatú (benzaldehid–kumarin jelleg).

• Levél: kerekded–tojásdad, többnyire 2–6 cm, rövid csúcsú, finoman fűrészes, fényes zöld; levélnyél rövid, 1–2 miriggyel.

• Virág: kora tavasszal–késő tavasszal (IV–V.); tiszta fehér, erősen illatos virágok ernyőkben (5–12/ernyő), bőven nyílnak.

• Termés: apró, feketés, fényes csonthéjas (6–8 mm), íze kesernyés–fanyar; madarak kedvelik.

• Korona: lazán elágazó, napfényben sűrűbb; gyakran tövistövek nélküli, de rövid csonkok szúrósnak hatnak.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos: Dél- és Közép-Európa, Balkán, Kis-Ázsia, Kaukázus, K-Mediterráneum–Közép-Ázsia peremvidékéig.

• Hazánkban: száraz, meszes domb- és hegyvidéki sziklagyepek, bokorerdők, lösz- és mészkőlejtők gyakori eleme (pl. sajmeggyes–molyhos tölgyesek).

• Igény: napfény, száraz, meszes, sekély talaj – kiváló aszály- és hőtűrés, gyenge talajon is megél; pangó vizet nem tűri. Télálló.

Felhasználás

• Gyümölcs- és faiskolai alany: klasszikus cseresznye-/meggy-alany száraz, meszes talajra (sekélyebb, korán termő koronát ad).

• Fűszer: a mag belének (kernel) őrleménye a Közel-Keleten mahlab/mahleb néven illatos pékáruk, sütemények fűszere (mandula–meggy aromával).

• Díszérték: kora tavaszi tömeges fehér virágzás és kellemes illat; kis kertbe szárazságtűrő szoliter/sövény.

Kártevők, betegségek

• Monília, levéllyukacsosodás, levéltetvek, cseresznyelégy; száraz, szellős helyen általában ellenálló.

Etimológia

• Prunus – latin: szilva-/cseresznyefa.

• mahaleb – a közel-keleti/arab név (arabul mahlab/mahleb) átvétele; a fűszerként használt magbelsőre utal.

• Magyar név: sajmeggy – eredete vitatott, talán a száraz, sziklafüves „saj”-jellegű (sztyeppes) élőhelyekre utal.