Morfológia
A Prunus mahaleb (sajmeggy vagy illatos meggy) kisebb termetű lombhullató fa vagy nagyobb cserje, amely rendszerint 4–10 méter magasra nő. Koronája szélesen gömbölyded vagy szabálytalanul szétterülő. Törzse gyakran rövid, már alacsonyan elágazik.
Kérge sötétszürke vagy barnásszürke, idősebb korban pikkelyesen repedezett. A fiatal hajtások fényes barnák vagy vörösesbarnák. Levelei kerekdedek vagy szélesen tojásdadok, 2–6 cm hosszúak, szíves vállúak, finoman csipkés szélűek. A levéllemez fényes sötétzöld, fonákja világosabb.
Virágai április–májusban nyílnak a lombfakadással egy időben vagy közvetlenül előtte. A fehér, erősen illatos virágok rövid fürtökben állnak. Termése apró, gömbölyű csonthéjas, éréskor fekete vagy sötétbíbor színű, 6–10 mm átmérőjű.
Növényföldrajz
A faj Közép- és Dél-Európa, a Balkán-félsziget, Kis-Ázsia, a Kaukázus és Nyugat-Ázsia őshonos növénye. Magyarországon őshonos faj, elsősorban a Dunántúli-középhegység, a Budai-hegység, a Vértes, a Mecsek és más melegebb, mészkő- vagy dolomitalapkőzetű területek növényzeti eleme.
Természetes élőhelyei a molyhos tölgyesek, bokorerdők, karsztbokorerdők, sziklaerdők és száraz cserjések.
Ökológiai igények
A Prunus mahaleb kifejezetten fényigényes és melegkedvelő faj. Kiválóan alkalmazkodik a száraz, köves, sekély termőrétegű talajokhoz, és a meszes alapkőzetet különösen kedveli.
Jól tűri a nyári aszályt, a magas hőmérsékletet és a szélsőséges termőhelyi viszonyokat. Szárazságtűrése a hazai csonthéjas fajok között kiemelkedő. Fagytűrése jó, bár a késő tavaszi fagyok a virágzatot károsíthatják.
Erdészeti jelentőség
A sajmeggy nem tartozik a fő erdőalkotó fafajok közé, de fontos elegyfaj a száraz tölgyesekben, bokorerdőkben és karsztterületek erdeiben. Jelentős szerepet játszik a talajvédelemben és a száraz, erózióveszélyes lejtők stabilizálásában.
Termése számos madárfaj táplálékául szolgál, így fontos ökológiai szerepet tölt be az erdei életközösségekben. Jó szárazságtűrése miatt a jövő klímaváltozási viszonyai között felértékelődhet szerepe a száraz termőhelyek erdőgazdálkodásában.
Felhasználás
A sajmeggyet gyakran használják cseresznye- és meggyfajták alanyaként, különösen száraz, meszes talajokon. Mélyre hatoló gyökérzete és kiváló szárazságtűrése miatt az egyik legfontosabb csonthéjas-alany.
Faanyaga kemény, tömör és kellemes illatú. Korábban pipák, faragványok, hangszeralkatrészek és kisebb esztergályos munkák készítésére használták. Magjának belseje a Közel-Keleten és a Balkán egyes vidékein fűszerként ismert, „mahlab” néven kenyerek, sütemények és édességek ízesítésére használják.
Virágzása idején kiváló méhlegelő, díszfaként pedig különösen szép tavaszi virágzata miatt ültetik.
Etimológia
A Prunus a szilva-, cseresznye- és meggyfélék ókori latin neve. A mahaleb fajnév az arab eredetű mahlab vagy mahaleb szóból származik, amely a növény aromás magjára utal.
A magyar sajmeggy név eredete valószínűleg a termés sajátos, fanyar ízével és a faj elkülönült jellegével függ össze. Az illatos meggy elnevezés pedig a virágok erős, kellemes illatára utal.
Kops, J., Flora Batava (1800-1934)
Fl. Bat.
vol. 14 (1872)
t. 1087
