Morfológia
A Prunus mahaleb ‘Pendula’ (csüngő sajmeggy) lombhullató, kisebb termetű díszfa, amely rendszerint 3–6 méter magas. Legfőbb jellegzetessége az erősen csüngő, leomló ágrendszer, amely elegáns, „szomorú” habitust ad. Törzse gyakran egyenes, a korona keskenyebb vagy ernyőszerűen szétnyíló.
Levelei kerekdedek vagy széles tojásdadok, szíves vállúak, fényes zöldek, szélük finoman fűrészes. A lomb viszonylag sűrű. Tavasszal bőségesen nyílnak apró, fehér, illatos virágai, rövid fürtökben. Termése kicsi, gömbölyded csonthéjas, éréskor sötétlila vagy fekete, díszértéke mérsékelt.
Növényföldrajz
Az alapfaj (Prunus mahaleb) Dél- és Közép-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában őshonos. A ‘Pendula’ egy kertészeti fajta, amelyet díszértékű, csüngő habitusa miatt szelektáltak.
Ökológiai igények
A Prunus mahaleb ‘Pendula’ fényigényes, napos fekvésben fejlődik a legszebben. Jól tűri a szárazságot és a meszes talajokat, ezért gyengébb termőhelyeken is megél. A jó vízáteresztő talaj alapvető, a pangó vizet nem viseli el. Fagytűrése jó, a kontinentális klímát is jól bírja.
Felhasználás
Elsősorban díszfaként ültetik kisebb kertekben, előkertekben, parkokban. Csüngő ágrendszere miatt kiváló szoliter növény, különösen tavasszal, virágzás idején látványos. Szárazságtűrése miatt kedvezőtlenebb adottságú kertekben is jól alkalmazható.
Etimológia
A Prunus latin eredetű név, a csonthéjas termésű fák gyűjtőneve. A mahaleb arab eredetű szó, amely a növény magjának illatos felhasználására utal. A ‘Pendula’ latin kifejezés, jelentése „csüngő”, ami a fajta jellegzetes ágrendszerére utal.
