Morfológia
A Prunus padus (zelnicemeggy vagy közönséges zelnice) lombhullató, kisebb termetű fa vagy nagyobb cserje, rendszerint 5–15 méter magas. Koronája szélesen tojásdad vagy kerekded, gyakran többtörzsű. Kérge sötétszürke vagy barnásszürke, sima, jellegzetes apró paraszemölcsökkel. Megsértve keserűmandula-illatot áraszt.
Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak vagy tojásdadok, hosszú csúcsúak, finoman fűrészes szélűek. A levéllemez sötétzöld, fonáka világosabb. A levélnyélen, a levéllemez tövénél rendszerint egy-két mirigy található, ami fontos határozóbélyeg. Ősszel lombja sárgára színeződik.
Virágai tavasszal, többnyire április–májusban nyílnak. Apró, fehér, erősen illatos virágai hosszú, csüngő fürtökbe rendeződnek. Termése apró, fényes fekete csonthéjas, amely nyár végére érik be.
Növényföldrajz
A faj Európa nagy részén és Ázsia mérsékelt övi területein őshonos. Elterjedése Nyugat-Európától Szibériáig húzódik. Magyarországon elsősorban az üde, nedves termőhelyeken, patakvölgyekben, ligeterdőkben és láperdőkben fordul elő.
Ökológiai igények
A Prunus padus a hűvösebb, párásabb klímát kedveli. Legszebben üde vagy nedves, humuszban gazdag, tápanyagellátott talajokon fejlődik. Jól tűri az időszakos vízbőséget, de a tartós szárazságot rosszul viseli. Napos és félárnyékos fekvésben egyaránt megél. Fagytűrése kiváló.
Erdészeti jelentőség
A Prunus padus erdészeti jelentősége elsősorban nem faanyagtermelő értékében, hanem ökológiai és elegyfafaj szerepében rejlik. Üde és nedves termőhelyeken, különösen ligeterdőkben, patak menti erdőkben és láperdőkben fontos kísérő fafaj. Korai és gazdag virágzása révén jelentős táplálékforrást biztosít a beporzó rovarok számára, terméseit pedig számos madár- és emlősfaj fogyasztja, így fontos szerepet tölt be az erdei táplálékhálózatban.
Jó sarjadóképessége és gyors fiatalkori növekedése miatt természetes erdőfelújulásokban is részt vesz. Sűrű lombja és cserjeszerű megjelenése kedvező búvó- és fészkelőhelyet nyújt a madárvilágnak. Faanyaga ugyan kemény, finom szövetű és jól megmunkálható, de viszonylag kis mérete miatt ipari jelentősége korlátozott. Elsősorban kisebb faragványok, esztergált tárgyak és díszmunkák készítésére használják. Természetközeli erdőgazdálkodásban értékes biodiverzitás-növelő elegyfajnak tekinthető.
Felhasználás
Díszfaként elsősorban látványos tavaszi virágzata és kellemes illata miatt ültetik. Fontos mézelő növény, virágai számos beporzó rovart vonzanak. Termései madarak számára jelentős táplálékforrást biztosítanak. Fája finom szövetű, kemény és jól megmunkálható, kisebb esztergályos- és faragómunkákhoz használják. Több díszváltozata ismert, köztük vörös levelű és csüngő ágú fajták.
Etimológia
A Prunus a szilva, cseresznye és rokon fajok ókori latin neve. A padus név a Pó folyó (latinul Padus) nevéből származik, mivel a növény már az ókorban ismert volt Észak-Itáliában. A magyar zelnice szó szláv eredetű, és régóta használatos a faj megnevezésére a Kárpát-medencében.
