Morfológia
A Prunus serrulata ‘Amanogawa’ keskeny, oszlopos habitusú, lombhullató díszfa, amely rendszerint 4–7 méter magasra nő, miközben szélessége viszonylag kicsi marad (kb. 1–2 méter). Koronája szorosan felálló, ágrendszere felfelé törő, ezért kis helyigényű. Levelei váltakozó állásúak, tojásdadok vagy elliptikusak, szélük finoman fűrészes. Tavasszal bronzos árnyalattal fakadnak, nyáron zöldek, ősszel sárgás-narancsos vagy vöröses színt ölthetnek.
Virágai tavasszal, általában áprilisban–májusban nyílnak. A virágok halvány rózsaszínűek, félig telt vagy telt jellegűek, illatosak, és a vesszők mentén sűrűn helyezkednek el, gyakran felfelé álló vagy enyhén kifelé nyíló formában. A fajta rendszerint kevéssé vagy egyáltalán nem hoz termést.
Ökológiai igények
A ‘Amanogawa’ napos fekvésben fejlődik a legszebben, ahol virágzása bőségesebb és a lombszíneződése is intenzívebb. A félárnyékot elviseli, de ilyenkor gyengébb lehet a virágzás. A jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, üde talajokat kedveli. A pangó vizet nem tűri, ezért fontos a megfelelő talajszerkezet. Fagytűrése általában jó, de a virágok a késő tavaszi fagyokra érzékenyek lehetnek. Szélvédett helyen szebben fejlődik, mivel keskeny koronája érzékenyebb lehet az erős szélre.
Felhasználás
Elsősorban díszfaként ültetik, különösen szűkebb kertekben, előkertekben, udvarokban, ahol a keskeny, oszlopos forma előnyt jelent. Kiváló választás fasorokba, utak mellé vagy hangsúlynövényként kis területen. Japán hangulatú kertekben és formális kertépítészeti megoldásokban is gyakran alkalmazzák. Tavasszal látványos virágzása, ősszel lombszíne miatt több évszakban is díszít.
Etimológia
A Prunus nemzetségnév latin eredetű, a csonthéjas gyümölcsű fák hagyományos neve. A serrulata fajnév jelentése „finoman fűrészes szélű”, ami a levelek szélkialakítására utal. Az ‘Amanogawa’ japán eredetű név, jelentése „Tejút” vagy „égi folyó”, amely a fajta karcsú, felfelé törő, „égbe nyúló” megjelenésére utal.
