Pseudotsuga menziesii - duglászfenyő

Jellemzés

• Életforma, méret: örökzöld nagy fa; természetben 60–75(–100)+ m, Európában is gyakran 30–50 m. Korona fiatalon keskeny kúp, később szélesen kúpos.

• Kéreg: fiatalon simább, szürkezöld; idősön vastag, mélyen barázdált, para-göbös, vörösesbarna.

• Tűlevél: 2–3,5 cm, lapos, rugalmas, tompa csúcsú; a hajtáson csavarodva, radiálisan áll, összedörzsölve narancsos–gyantás, citrusos illat. Fonákon gyenge sztómasávok (változattól függ).

• Rügy: nagy, hegyes, vörösesbarna, gyantás, pikkelyes – jó határozóbélyeg.

• Toboz: 5–10 cm, lelógó; minden pikkely alól kilóg egy háromkaréjú fedőpikkely („hármas nyelvecske”) – a faj legbiztosabb bélyege. A toboz nem hullik szét (ellentétben a jegenyefenyőkkel).

Változatok (É-Amerika)

• var. menziesii (coast form) – Csendes-óceáni partvidék: gyors, nagyon magas, tűi hosszabbak, sötétebb lomb.

• var. glauca (Rocky Mountain / belső forma) – belső-hegységi: kompaktabb, kékeszöld, glaukos tűk, jobb hideg- és szárazságtűrés.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos: Észak-Amerika nyugati része: Brit Columbiától Kaliforniáig (partvidék), illetve a Sziklás-hegység láncai Új-Mexikóig.

• Élőhely: hegyvidéki, csapadékos erdők; jó vízlefolyású, mély talajokon. A belső forma kontinentálisabb, szárazabb klímát is bír.

Kertészeti–erdészeti tudnivalók

• Télállóság: kiváló (különösen var. glauca, USDA 3–4); a partvidéki forma is edzett (USDA 5).

• Fekvés/talaj: napos, mély, üde, jó drénű, többnyire enyhén savanyú–semleges talaj. A pangó vizet nem tűri; mészen sárgulhat.

• Növekedés: nagyon gyors fiatal korban (0,5–1 m/év jó helyen).

• Felhasználás: nagy térbe park- és erdészeti fa, vágáséretten nagy faanyag-érték (szívós, rugalmas „Douglas-fir” timber). Kiskertbe csak térben biztosított helyre!

Etimológia

• Pseudotsuga – „ál-cédrusfenyő”: pseudo- = hamis, tsuga = a hemlokfenyő (Tsuga) nemzetségre utal; vagyis „nem igazi Tsuga”, de hasonló.

• menziesii – Archibald Menzies (1754–1842) skót botanikus–felfedező tiszteletére, aki a fajt gyűjtötte/leírta.

• A „duglász” (duglászfenyő) név David Douglas (1799–1834) skót botanikus–gyűjtő nevéből ered, aki az 1820–30-as években Európába behozta és elterjesztette a fajt.