Pterocarya fraxinifolia

Morfológia

A Pterocarya fraxinifolia (kaukázusi szárnyasdió) a diófélék (Juglandaceae) családjába tartozó, gyors növekedésű, nagy termetű lombhullató fa. Magassága rendszerint 20–30 méter, kedvező körülmények között a 35 métert is elérheti. Koronája széles, terebélyes, idősebb korban gyakran sátorszerű.

Törzse vastag, kérge szürkésbarna, idősebb korban hosszanti repedésekkel tagolt. Erőteljes sarjképzésre hajlamos, gyakran többtörzsű állományokat hoz létre.

Levelei páratlanul szárnyaltak, 30–60 cm hosszúak, 11–25 levélkéből állnak. A levélkék lándzsásak vagy tojásdad-lándzsásak, fűrészes szélűek. A lomb nagy tömege trópusi hatású megjelenést kölcsönöz a fának.

Virágai egylakiak. A porzós barkák hosszúak és csüngők. Termései akár 30–50 cm hosszú, lecsüngő füzérekben fejlődnek. Az apró makkocskákat kétoldalt széles szárny veszi körül.

Növényföldrajz

A faj a Kaukázus, a Kaszpi-tenger délnyugati térsége, Észak-Irán, Azerbajdzsán és Grúzia őshonos növénye.

A hürkániai reliktum erdők egyik jellegzetes fafaja, amely a harmadidőszak óta fennmaradt erdőflóra fontos eleme.

Társulás

Elsősorban folyómenti ligeterdőkben, ártéri erdőkben és üde hegyvidéki lombos erdőkben fordul elő.

Gyakori társuló fajai:

• Parrotia persica,

• Zelkova carpinifolia,

• Alnus glutinosa subsp. barbata,

• Fagus orientalis,

• Quercus castaneifolia,

• különböző juhar- és gyertyánfajok.

A hürkániai erdők alsóbb, nedvesebb zónáinak meghatározó fafaja lehet.

Ökológiai igények

A kaukázusi szárnyasdió fényigényes vagy mérsékelten félárnyéktűrő fafaj.

Legjobban:

• mélyrétegű,

• üde vagy nedves,

• tápanyagban gazdag,

• jó vízellátású talajokon fejlődik.

Kifejezetten kedveli a folyóvölgyeket és a magas talajvízszintű termőhelyeket. A rövidebb elöntéseket jól tűri. Szárazságtűrése gyenge.

Felhasználás

Elsősorban parkfaként és dendrológiai gyűjteményekben ültetik. Hatalmas levelei, gyors növekedése és látványos termésfüzérei miatt különösen értékes szoliterfa.

Nagy parkokban árnyékadó faként is jelentős. Erőteljes sarjképzése miatt kisebb kertekbe kevésbé alkalmas.

Etimológia

A Pterocarya név a görög pteron („szárny”) és karyon („dió”) szavakból származik, jelentése „szárnyas dió”.

A fraxinifolia latin összetétel:

• Fraxinus = kőris,

• folium = levél.

Jelentése „kőrislevelű”, utalva a szárnyalt levelek hasonlóságára.

Megkülönböztetés a Pterocarya stenoptera-tól

A Pterocarya fraxinifolia általában robusztusabb növekedésű, nagyobb termetű fa, hosszabb levelekkel és nagyobb termésekkel. A termések szárnyai viszonylag szélesek, a termésfüzérek gyakran vastagabbak és hosszabbak.

A Pterocarya stenoptera (kínai szárnyasdió) rendszerint karcsúbb megjelenésű. Levélkéi keskenyebbek és gyakran hosszabban kihegyezettek. A termések szárnya keskenyebb — erre utal a fajnév is (stenoptera = „keskeny szárnyú”). A kínai faj általában kevésbé sarjad agresszíven, és koronája lazább szerkezetű.