Morfológia
A Quercus cerris (csertölgy) lombhullató, közepes vagy nagy termetű fa, amely rendszerint 20–35 méter magasra nő. Koronája fiatalon tojásdad, később szélesen szétterülő, gyakran szabálytalan. Törzse egyenes, kérge sötétszürke, mélyen repedezett, vastag.
Levelei változékony alakúak, hosszúkásak, mélyen karéjosak, a karéjok hegyesek, szúrós végűek. A levélfelszín sötétzöld, fonákja világosabb, gyakran enyhén molyhos. A faj egyik jellegzetes bélyege a makk kupacsa, amely hosszú, szálas, „borzas” pikkelyekből áll. A makkok közepes méretűek, általában a második évben érnek. Rügyei hosszúkásak, gyakran szőrösek.
Növényföldrajz
A faj Dél- és Közép-Európában, valamint Kis-Ázsiában őshonos. Elterjedési területe az Ibériai-félszigettől a Balkánon át Törökországig húzódik. Magyarországon is őshonos, különösen a domb- és hegyvidéki erdőkben gyakori.
Ökológiai igények
A Quercus cerris fényigényes faj. Jól alkalmazkodik a melegebb, szárazabb kontinentális klímához. A jó vízáteresztő, középkötött vagy lazább talajokon fejlődik jól, de viszonylag tűrőképes. Szárazságtűrése jó, a pangó vizet nem viseli el. Fagytűrése megfelelő, de inkább melegebb fekvésekben fejlődik optimálisan.
Változatok
A fajon belül több változatot és formát különítettek el, amelyek főként levélalakban, szőrözöttségben vagy habitusban térnek el. Kertészeti jelentőségűek egyes díszváltozatok is, például keskenyebb koronájú vagy eltérő levélszerkezetű formák, de ezek ritkábbak, mint más tölgyfajoknál.
Felhasználás
Elsősorban erdészeti jelentőségű fafaj, fontos szerepe van szárazabb termőhelyek erdőalkotó fajaként. Fája kemény, tartós, bár minősége változó. Díszfaként parkokban és nagyobb kertekben is ültetik, különösen szárazságtűrő képessége miatt. Természetközeli erdőkben és talajvédelemben is jelentős.
Etimológia
A Quercus latin eredetű név, jelentése tölgy. A cerris szó az ókori latin növénynévből származik, amely egy tölgyfajt jelölt, valószínűleg a csertölgyhöz hasonló megjelenésű fát.
