Fagaceae – Bükkfafélék családja
Tudományos név: Quercus cerris L.
Jellemzés
-
Életforma, méret: nagy, lombhullató fa, többnyire 20–30(–35) m; koronája fiatalon kúposabb, később szélesen boltozatos, gyakran kissé szabálytalan.
-
Kéreg: fiatalon szürkés, hamar mélyen repedezett, sötétszürke-fekete, vastag „parás” táblákkal.
-
Hajtás, rügy: hajtások világosbarnák; rügyek erősen molyhosak, „sörteszőrösök” (sötét, hosszú szőrzet – jó határozóbélyeg).
-
Levél: változékony; 10–15(–18) cm, mélyen karéjos (8–12 karéj), karéjok keskenyek, csúcsa finoman felfelé kunkorodó fogú; nyáron sötétzöld, fonákon világosabb, enyhén molyhos; ősszel barnára színeződik, gyakran téli zöldvarasodó (részben a fán marad).
-
Virág: egylaki; tavasszal porzós barkák lecsüngve, termős virágok a hajtásvégen.
-
Termés (makk): 2 év alatt érik; mély csészéjű kupacs, amelyen sörteszerű, hosszú, merev pikkelyek állnak (mint egy bozontos sapka) – rendkívül jellegzetes.
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshonos: Dél- és Közép-Európa, Balkán, Kis-Ázsia, egészen a Kaukázusig;
hazánkban őshonos, elterjedt domb- és hegyvidékeken. -
Élőhely/igény: melegkedvelő, szárazságtűrő faj; kedveli a közepesen kötött, gyakran meszes, agyagbemosódásos (cseres) talajokat; fényigényes, árnyékban felkopaszodik.
Erdészeti–kertészeti jelentőség
-
Erdőalkotó a melegebb dombvidéki tölgyesekben (cseres–kocsánytalan elegy).
-
Faanyag: tartós, kemény, kérge cserzőanyagban gazdag; tűzifának is jó.
-
Kertben/parkban: nagy térben impozáns szoliter, de gyökérzete erős, gyepben mély árnyékot ad; apró helyre nem való.
Megkülönböztetés
-
Kupacs „bozontos” sörtes pikkelyekkel → csertölgy (Q. cerris).
-
Q. petraea (kocsánytalan tölgy): kupacs simább, rügy nem szőrös, levél karéjai tompábbak.
-
Q. robur (kocsányos tölgy): hosszú kocsányú makk, levél töve fülecske-szerű.
-
Q. frainetto (magyar tölgy): nagyobb, szélesebb levelek, mély „bekaréjolások”, kupacs pikkelye rövidebb, nem sörtes.
Kártevők, betegségek (röviden)
-
Tölgy csipkéspoloska, molyhernyók (pl. araszolók), időnként tölgy-taplógombák; száraz években levélperzselés. Nagy, egészséges fák jól tolerálnak sok mindent.
Etimológia
-
Quercus – latin „tölgy”.
-
cerris – az ókori latin cerrus/cerris tölgyfélére utaló szó; valószínűleg már a rómaiaknál a csertölgy-féle fákat jelölte.
Íme a csertölgy (Quercus cerris) fontosabb változatai és körei, rövid bélyegekkel:
Infraspecifikus taxonok
-
subsp. cerris (≈ „tipikus” csertölgy)
– Változékony, többnyire mélyen szeldelt levelek, nagyon bozontos kupacs (hosszú, sörtes pikkelyek).
– Elterjedt Közép- és Dél-Európában, nálunk is ez a jellemző. -
subsp. austriaca (≡ var. austriaca) – „osztrák” csertölgy
– Átlagosan szélesebb, kevésbé mélyen karéjos levelek;
– a kupacs pikkelyei rövidebbek, kevésbé elállók (kevésbé „bozontos” összhatás);
– inkább délkelet-európai, balkáni vonulat.
– A két alfaj átmeneteket képezhet, bélyegeik átfedhetnek.
(Egyes florák varietásként kezelik az utóbbit; a gyakorlatban mindkettő elfogadott használatban van.)
Hibridek
-
Quercus × crenata (syn. × hispanica) = Q. cerris × Q. suber (paratölgy)
– Kertészetben ismert („Lucombe-tölgy” csoport); kupacs pikkelyei rövidebbek, a levelek bőrneműbbek a csertölgyhöz képest. -
Ritkábban előfordulhatnak átmenetek a kocsánytalan/kocsányos tölgyekkel (Q. petraea, Q. robur), de ezek ritkák és nehezen igazolhatók.
