Jellemzés
-
Életforma: örökzöld cserje vagy kis fa; többnyire 1–3(–6) m, szélnek, nyírásnak és tűznek ellenálló, gyakran sarjadzó.
-
Hajtás/kéreg: fiatalon zöldes–barnás hajtások; kéreg szürkésbarna, finoman repedező.
-
Levél: kicsi, 2–5 cm, vastag, bőrnemű; többnyire éles, magyal-szerű tövisfogas szél; felül sötétzöld, fényes, fonákon világosabb.
-
Virágzás: egylaki; tavasszal porzós barkák, termős virágok rövid hajtásokon.
-
Termés (makk): kicsi–közepes; mély kupacs, rajta vastag, pikkelyes—töviskés pikkelyek (jó határozóbélyeg); 2. év végére érik.
Növényföldrajz és élőhely
-
Őshonos: teljes Földközi-tenger vidéke – Ibériától D-Franciaországon, Itálián, Balkánon át Görögországig, Törökországig és Észak-Afrikáig.
-
Élőhely: makkia–garigue cserjések, mészköves lejtők, sekély, köves talajok; fény- és szárazságtűrő, sópermetet is visel.
-
Magasság: tengerszinttől kb. 1000–1200 m-ig, helytől függően.
-
Tűzökológia: gyorsan sarjadzik tűz után; állományalkotó a mediterrán cserjésekben.
Kertészeti tudnivalók
-
Fekvés: teljes nap, meleg, széljárta hely.
-
Talaj: jó vízáteresztésű, meszes/kavicsos, sovány talajon érzi legjobban magát; pangó vizet nem tűri.
-
Télállóság: kb. USDA 8(–7b); nálunk védett, enyhébb mikroklímában megbízhatóbb.
-
Felhasználás: mediterrán hangulatú sövény, térfal, talajfogó cserje; jól nyírható, tövisfogas levél miatt átjárhatatlan.
Megkülönböztetés rokonoktól
-
Q. ilex (mórtölgy/holm oak): levele nagyobb, többnyire nem annyira erősen tövisfogas, kupacsa sima-pikkelyes, nem tüskés; fa termetű.
-
Q. calliprinos (keleti karmazsintölgy): nagyon közeli rokon/néha alfajként kezelik; keleti Mediterráneumban gyakoribb; bélyegei nagy átfedést mutatnak – terepen gyakran csak areál alapján különítik el.
-
Quercus suber (paratölgy): vastag, para-kéreg; levél széle többnyire ép vagy gyengén fogas – könnyen elkülöníthető.
Történeti–névtani érdekesség (etimológia)
-
Quercus = latin „tölgy”.
-
coccifera = „kermest hordozó” (latin coccus = „karmazsin-tetű” + ferre = hordani) – a cserje a Kermes vermilio pajzstetű gazdanövénye, melyből az ókorban–középkorban vörös festéket (karmazsint) nyertek.
Hayne, F.G., Getreue Darstellung und Beschreibung der in der Arzneykunde gebräuchlichen Gewächse (1805-1846)
Getreue Darstell. Gew.
vol. 12 (1833)
t. 44
