Morfológia
A Quercus coccifera — karmazsintölgy, kermesztölgy — örökzöld tölgyfaj, amely többnyire sűrű, alacsony vagy középmagas cserjeként jelenik meg. Általában 1–3 méter magas, de kedvezőbb, védettebb termőhelyen kisebb fává is fejlődhet. Habitusa tömött, merev ágrendszerű, gyakran áthatolhatatlan cserjést alkot.
Levelei kicsik, bőrneműek, kemények, fényes sötétzöldek, tojásdadok vagy elliptikusak. Szélük erősen tüskés-fogas, ezért a növény megjelenése a magyalra emlékeztethet. A levelek fonáka többnyire világosabb zöld, de nem olyan erősen molyhos-ezüstös, mint a Quercus ilex esetében.
Virágai egyivarúak, de ugyanazon a növényen fejlődnek. A porzós virágok tavasszal lecsüngő barkákban jelennek meg, a termős virágok aprók, kevéssé feltűnők. Termése makk, amely viszonylag nagy lehet a növény levélméretéhez képest. A kupacs pikkelyei gyakran merevek, kissé elállók, szúrós hatásúak. A makk érése általában két évig tart.
Növényföldrajz
A Quercus coccifera a mediterrán térség jellegzetes örökzöld cserjetölgyfaja. Elterjedése a Földközi-tenger medencéjéhez kötődik, különösen a szárazabb, melegebb, köves vidékeken gyakori.
Előfordulása jellemző:
-
Dél-Európában,
-
az Ibériai-félszigeten,
-
Dél-Franciaországban,
-
Olaszország déli vidékein,
-
a Balkán mediterrán részein,
-
Görögországban,
-
Kis-Ázsiában,
-
Észak-Afrikában,
-
a Közel-Kelet mediterrán vidékein.
A faj főként a szubmediterrán és mediterrán örökzöld cserjésekhez, száraz lejtőkhöz, mészkővidékekhez és degradált erdőterületekhez kapcsolódik.
Ökológiai igények
A kermesztölgy erősen fény- és melegigényes növény. Teljes napon, forró, száraz fekvésben fejlődik a legjellemzőbben. Félárnyékban is megélhet, de sűrű, tömött, erősen tüskés cserjeformája nyílt, napos termőhelyen alakul ki legjobban.
Kedveli:
-
a száraz, meleg fekvést,
-
a jó vízáteresztő talajt,
-
a meszes, köves, sekély termőhelyeket,
-
a tápanyagban szegényebb talajokat,
-
a mediterrán nyári aszályos klímát.
Kiváló szárazságtűrő faj. Kemény, bőrnemű, tüskés levelei és erős gyökérzete jól alkalmazkodtak a nyári vízhiányhoz és a legeléshez. A pangó vizet, a kötött, levegőtlen talajt és a tartós nedvességet rosszul tűri.
Fagytűrése korlátozott. Rövid, gyengébb fagyokat elviselhet, de a tartós, erős kontinentális hideg károsíthatja. Magyarországon csak különösen védett, meleg fekvésben, gyűjteményes vagy kísérleti növényként jöhet szóba.
A tűz és a visszarágás után jól sarjad, ezért a mediterrán cserjésekben tartósan fennmaradó, regenerálódó faj.
Felhasználás
A Quercus coccifera főként mediterrán tájképi, ökológiai és történeti hasznú növény. Díszkertészeti alkalmazása hidegebb éghajlaton korlátozott, de mediterrán és szárazságtűrő kertekben különleges, karakteres örökzöld cserje lehet.
Felhasználható:
-
mediterrán kertekben,
-
szárazságtűrő cserjésekben,
-
sziklás, köves lejtők növényesítésére,
-
erózió elleni védelemre,
-
áthatolhatatlan védősövényként enyhe klímán,
-
természetközeli mediterrán beültetésekben,
-
gyűjteményes kertekben.
Tömött, tüskés lombozata miatt jó búvóhelyet ad madaraknak és kisebb állatoknak. Makkját vadak és háziállatok is fogyaszthatják, bár takarmányértéke általában kisebb jelentőségű, mint a nagyobb makkú tölgyeké.
Történetileg különösen fontos volt a kermeszbíbor előállítása miatt. A növényen élő kermesztetű nőstényeiből vörös festékanyagot nyertek, amelyet textíliák színezésére használtak. Innen ered a faj egyik legfontosabb kultúrtörténeti jelentősége.
Etimológia
A Quercus a tölgyek klasszikus latin neve, amelyet már az ókori szerzők is használtak.
A coccifera latin eredetű összetétel:
-
coccus = bíborszínű festéket adó rovar, illetve vöröses bogyó vagy szemcse,
-
ferre = hordozni, viselni.
Jelentése tehát „kermeszt hordozó” vagy „bíborfestéket adó rovart viselő”. A név arra utal, hogy a fajon élő kermesztetűből régen értékes vörös festéket nyertek.
A magyar kermesztölgy név ugyanezt őrzi: a tölgyhöz kötődő kermeszrovarról és az abból nyert bíborvörös festékről kapta nevét.
