Quercus frainetto magyar, balkáni tölgy

Hungarian oak, Italian oak

Rendszertan, alapadatok

• Család: Fagaceae (bükkfafélék)

• Nemzetség: Quercus (tölgyek)

• Közismert nevek: magyar tölgy, balkáni tölgy, farnetto, Hungarian oak, Italian oak.

Nagytermetű, lombhullató tölgyfaj, a kocsánytalan jellegű tölgyek csoportjába sorolják.

Alaktani jellemzés

Fa, korona

• 25–35(–40) m magasra is megnövő, tekintélyes fa.

• Koronája szélesen boltozatos, idős korban kissé lapított, sűrűn ágas, terebélyes.

Kéreg és hajtások

• Fiatalon simább, szürkés kéreg, később sötét- vagy világosszürke, mélyen repedezett, táblás.

• Egyéves vesszők olívzöld–barnásak, enyhén molyhosak; rügyei nagyobbak, hosszúkásak, csúcsuk hegyes.

Levelek

• Kiemelkedően nagyok, általában 14–25 cm hosszúak, szélességük is jelentős.

• Alak: obovát (fordított tojásdad), nagyon mélyen szeldelt, 6–10 pár széles, tompa csúcsú lebeny, amelyek tovább is tagolódhatnak.

• A levél a felső harmadában a legszélesebb, csúcsa rövid, széles; a levélalap gyakran „füles” (auriculás), időnként rá is „borul” a levélnyélre.

• Felszín: kezdetben világoszöld, nyáron sötétebb, fonákon sűrűbb szőrözöttség, enyhén szürkészöld, „hamvas” hatás.

• Őszi lombszín: sárga–barnás, sokszor egészen szép, meleg tónusú.

Virágok, termés

• Egylaki faj: a porzós virágok lecsüngő barkák, a termősök rövid kocsányon, a friss hajtásokon.

• Makkja 1,5–3,5 cm hosszú, tojásdad, többnyire 2–8-as csoportokban jelenik meg a vesszők végén.

• Kupacs: a makk kb. feléig borítja, szorosan álló, lapos, szőrös pikkelyekkel, nem hosszú „sörtékkel” – ezzel könnyen megkülönböztethető a csertölgytől (Q. cerris).

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos területe:

  • a Balkán-félsziget nagy része (Szerbia, Bulgária, Észak-Görögország, Észak-Macedónia, Albánia stb.),

  • Dél- és Közép-Olaszország,

  • Románia dél–nyugati és keleti részei,

  • Északnyugat-Törökország,

  • helyenként Magyarország peremterületei.

• A „Hungarian oak” név történeti eredetű (amikor a történelmi Magyar Királyság a Balkán egy részét is magába foglalta); ma valójában ritka a mai Magyarországon, jóval gyakoribb a Balkánon.

• Természetes élőhelyei:

  • domb- és hegyvidéki meleg, szubkontinentális klímájú tölgyesek,

  • főleg savas, mély, nehéz (agyagos, vertisol, cambisol típusú) talajokon;

  • rosszul tűri a meszes talajokat, vízállást sem kedveli, de a tavaszi átmeneti víztöbbletet elviseli.

• Gyakran alkot társulást a csertölggyel (Quercus cerris) – az ún. Quercetum frainetto-cerris a Balkán egyik leggyakoribb erdőtársulása.

Ökológiai és gazdasági szerep

• Fényigényes, fiatalon gyenge árnyéktűrésű.

• Melegkedvelő, de téltűrő; jó alkalmazkodóképességet mutat a kontinentális, nyáron szárazabb klímához.

• Faanyaga kemény, tartós; felhasználható építőfának, bútornak, parkettának, tűzifának – bár elterjedése korlátozottabb, mint a kocsányos/kocsánytalan tölgyé.

• A makkok fontos táplálékforrások madaraknak, kisemlősöknek; lombkoronája változatos élőhelyet biztosít rovarfaunának, madaraknak.

• Díszfaként is ültetik (parkok, nagy kertek), különösen a ‘Hungarian Crown’ nevű fajtát, amely szép koronát és erős őszi lombszínt ad.

Etimológia

• Quercus – klasszikus latin szó, amely általánosan a tölgyre, kocsányos tölgyre és rokonaira vonatkozott; innen került át a botanikai nómenklatúrába nemzetségnévként.

• frainetto – az olasz „farnetto” alak elírt formája; a farnetto a farnia („tölgy”) kicsinyítő-továbbképzett alakja, amely eredetileg a nagy levelű tölgyeket jelölte. A „frainetto” így tulajdonképpen egy történetesen rögzült nyomdahiba, amelyből a hivatalos fajnév lett.