ALeírás (morfológia)
-
Életforma, méret: lombhullató nagy fa, természetben kb. 30–35 m magas, gyakran ernyős, „esernyő” alakú koronával, felfelé ívelő ágakkal.
-
Kéreg: vastag, sötétszürke–majdnem fekete, finoman barázdált.
-
Hajtás, rügy: fiatal hajtások sötét vörösesbarnák, kopaszok; rügyek széles, tojásdad–kerekded, 6–7 mm-esek.
-
Levél:
-
12–14(–16) × 7–9 cm,
-
alakja fordított tojásdad–elliptikus, a levélalap enyhén szív alakú vagy domború,
-
7–10 pár, viszonylag szabályos, rövid, lekerekített–hegyes karéj (fog),
-
jellegzetes bélyeg: a főerek mind a karéjokba futnak, nem a köztük lévő bemélyedésekbe,
-
színe felül fényes zöld, alul mattabb, enyhén barnászöld, finom nemezes szőrözöttséggel, az erek mentén hosszabb vörhenyes szőrökkel.
-
-
Makk és kupacs:
-
a makkok 1–4-es csomókban, 2,5–3 cm hosszúak, 1,2–1,5 cm szélesek,
-
a kupacs kb. 1,5 cm magas, 2 cm átmérőjű, pikkelyei majdnem a csúcsig fedik a makkot.
-
A termések az első évben beérnek (nem kétéves, mint sok más tölgy).
-
Növényföldrajz, ökológia
-
Elterjedés:
-
Délkelet-Bulgária (Strandzsa-hegység),
-
Észak-Anatólia a Fekete-tenger partja mentén,
-
Nyugat-Kaukázus – Törökország, Grúzia, Oroszország érintett területei.
-
-
Az ún. Euxinus–Kolkhisz lomboserdők klímazonális faja: meleg, nagyon csapadékos, párás klímát, friss–nedves talajokat kedvel 0–1200(–1500) m magasságig.
-
Mindig kevert erdőkben jelenik meg (bükkel, gyertyánnal, egyéb tölgyekkel, virágos kőrissel stb.).
-
Reliktum faj: preglaciális (jégkorszak előtti) maradvány, és több szerző szerint az európai kocsányos és kocsánytalan tölgy (Q. robur, Q. petraea) egyik őse lehet.
Természetvédelmi helyzete
-
Areálja foltokra szakadt, viszonylag szűk, Bulgáriában ritka fajként tartják nyilván (Strandzsa Nemzeti Park egyik „emblematikus” fája).
-
Globálisan a források általában adat-hiányos / lokálisan veszélyeztetett státuszt említenek.
Etimológia
-
Quercus – latinul „tölgy”.
-
hartwissiana – Nikolai Anders von Hartwiss (1793–1860) orosz (livóniai származású) botanikus és kertész nevét viseli; Christian von Steven írta le a fajt róla elnevezve 1857-ben.
