Morfológia
A Quercus macranthera lombhullató, közepes vagy nagy termetű tölgyfa, rendszerint 15–25 méter magas. Koronája szélesen kerekded vagy szabálytalanul szétterülő. Törzse erőteljes, kérge sötétszürke vagy barnásszürke, mélyen repedezett. A fiatal hajtások gyakran molyhosak.
Levelei nagyok, fordított tojásdadok vagy elliptikusak, mélyebben karéjosak, vastagabb szövetűek. A levélfelszín sötétzöld, a fonák világosabb, fiatalon gyakran sűrűn molyhos. Ősszel sárgásbarna árnyalatokra színeződik.
Virágai tavasszal jelennek meg; a porzós virágok barkákban fejlődnek. Termése közepes vagy nagy makk, amelyet pikkelyes kupacs vesz körül. A makkok rendszerint egy év alatt érnek.
Növényföldrajz
A faj a Kaukázus, Észak-Irán és Kelet-Anatólia hegyvidéki területein őshonos. Elsősorban magasabb fekvésű lombos erdőkben és hegyvidéki lejtőkön fordul elő.
Ökológiai igények
A Quercus macranthera fényigényes faj. A hűvösebb hegyvidéki klímát kedveli, és jól tűri a hideg teleket. A mélyrétegű, jó vízellátású, de jó vízáteresztő talajokon fejlődik legjobban. A szárazságot mérsékelten viseli, ugyanakkor fagytűrése kiváló. A pangó vizet nem kedveli.
Etimológia
A Quercus latin eredetű név, jelentése tölgy. A macranthera görög eredetű összetétel: makros = „nagy”, anthera = „portok”, vagyis jelentése „nagy portokú”, amely a virágzat egy jellegzetes bélyegére utal.
Bulletin de l’herbier Boissier, sér. 2 (1900-1908), vol. 8 (1908), p. 449 f. 1
Idős Quercus macranthera egyed Halabja kormányzóságban Hawraman-hegyén. A Kurdistan Botanical Foundation a Q. macranthera, Irak egyik legritkább és legveszélyeztetettebb fafaja megőrzését és regenerálódását figyelemmel kíséri. Mintegy 40 ismert, kifejlett egyed maradt a természetes élőhelyen. Ez lehetővé teszi a szaporítóanyagok gyűjtését a jövőben az integrált ex- és in situ megőrzési erőfeszítések megszilárdítása érdekében.
(Forrás: Recovering the wild: Conservation of imperiled oak woodlands in Kurdistan, Iraq)
