Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Quercus macrocarpa - nagymakkú tölgy

Fagaceae – Bükkfafélék családja

Tudományos név: Quercus macrocarpa Michx.

Leírás

  • Alak, méret: Nagy termetű lombhullató fa, rendszerint 20–30(–35) m magas; idős korban szélesen boltozatos koronával. Törzse gyakran vaskos (1–2 m átmérő), kérge sötétszürke, mélyen barázdált.

  • Hajtások: Erőteljes vesszők; a fiatal longókban gyakran parás (korkszárnyas) megvastagodások.

  • Rügyek: Kicsik, tompák, csúcsrügy gyengén kifejezett, pelyhes.

  • Levelek: 15–30 cm, változékonyan karéjosak; a lemez közepe gyakran „derekadik” (a középső karéjoknál beszűkül), ezzel jellegzetes homokóra-szerű körvonalat ad. Fonáka szürkés, molyhos.

  • Virágzat: Egylaki; porzós barkák tavasszal (a lombfakadás idején) nyílnak, a termős virágok a fiatal hajtásokon ülnek; szélporozta.

  • Makk: Nagy (kb. 2–5 cm), vastag, mély csésze félig–háromnegyedig beborítja a makkot; a csésze pikkelyei gyakran rojtos-sörtések („mohás” hatás). Ez a faj legjobb bélyege.

  • Élettartam: Több száz év (gyakran 200–400 év).

  • Faanyag: A „fehér tölgy” csoport tartós, nehéz, jól megmunkálható fája.

Növényföldrajz és ökológia

  • Természetes elterjedés: Észak-Amerika belső területei – Kanada déli részétől (Manitoba, Ontario) az USA középső és keleti államain át dél felé Texasig és Alabama–Mississippi vonaláig; nyugaton a Nagy-síkság pereméig (Montana–Dakota), keleten az Ohio-völgyig és a Nagy Tavak térségéig.

  • Élőhely: Préri–erdő ökoton (szavanna jellegű állományok), lösz- és mészköves dombhátak, folyóvölgyek ártéri teraszai. Jól tűri a szárazságot és a hideget; mészkedvelő, de változatos talajokon is megél.

  • Tűz- és stressztűrés: Vastag kéreg és mély karógyökér – viszonylagos tűzrezisztencia, jó aszálytűrés.

  • Ökológiai szerep: Bőséges makktermése fontos táplálék (szarvas, mókus, pulyka stb.); üregei odúlakóknak élőhelyet adnak.

  • Honosítás Európában: A 19. századtól dísz- és erdőfaként ültetik; Magyarországon parkokban, fasorokban előfordul, időnként erdősítésekben is próbálták.

Etimológia és nevezéktan

  • Nemzetségnév – Quercus: latinul „tölgy”.

  • Fajnév – macrocarpa: görög eredetű: makros = „nagy”, karpos = „gyümölcs” → „nagy-gyümölcsű” (a faj feltűnően nagy, mély csészéjű makkja miatt).

  • Angol nevek: bur oak, mossycup oak („mohacsészés tölgy”).

  • Rendszertani helyzete: Fehér tölgyek csoportja (Quercus sect. Quercus). Szerző: Quercus macrocarpa Michx.

Megkülönböztető bélyegek (rokon fajoktól)

  • Q. robur (kocsányos tölgy) vs. Q. macrocarpa: a kocsányos tölgy makkcsészéje sekély és simább; levele kevésbé „derekas”, a fiatal hajtásokon nincs jellegzetes korkszárny; a macrocarpa makkját a mély, rojtos csésze azonnal elárulja.

  • Q. alba (amerikai fehér tölgy): kisebb csészéjű makk; levelei kevésbé szűkülnek be középen; hajtásai finomabbak.

Felhasználás és kertészeti tudnivalók

  • Díszérték: Monumentális korona, látványos makkok.

  • Helyigény: Nagy tér, mély termőréteg.

  • Edzettség: Rendkívül télálló (kb. USDA 3), jól viseli a városi klímát is, ha talaja mély és nem pangó vizes.

macrocarpa.jpgMichaux, F.A., North American sylva (1817-1819), vol. 1 (1817), t. 4

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek