Quercus palustris - mocsári tölgy

Leírás

• Alak, méret: Közepesen nagy–nagy lombhullató fa; többnyire 18–25(–30) m magas. Ifjan szabályos, kúpos–piramidális koronát nevel; idővel szélesedik.

• Ágállás: Felfelé ívelő felső ágak, vízszintes középső és lecsüngő alsó ágak — a faj jellegzetes „háromszintes” sziluettje. Az alsó, vékony oldalágak sokáig megmaradó apró csonkjai adják az angol „pin oak” nevet.

• Kéreg, hajtás: Sötétszürke, fiatalon sima, később sekélyen barázdált kéreg. Vesszők vékonyak.

• Rügyek: Kicsik, hegyesek, vörhenyesbarna.

• Levelek: 7–15 cm, mélyen szeldeltek, 5–7 keskeny karéjjal; a karéjok vége sörtés (tüskés) — a vörös tölgyek csoportjának bélyege. Őszi lombszín gyakran látványos vörös–bordó.

• Virágzat: Egylaki; porzós barkák tavasszal, lombfakadáskor; szélbeporzás.

• Makk: Kicsi (kb. 10–15 mm), sekély csésze alig fedi; 2. év végére érik.

• Élettartam, növekedés: Gyors növekedésű, városi környezetben 60–120 évig él.

Növényföldrajz és ökológia

• Természetes elterjedés: Északkelet–Közép-USA és Dél-Ontario; a Mississippi és Ohio vízrendszerének síkvidékei.

• Élőhely: Alföldi árterek, agyagos, időszakosan vízállásos területek; természetben savanyú–semleges talajokon a legerősebb.

• Talaj- és klímatűrés: Jól viseli a rövid idejű elöntést és a tömörödött talajokat, de rosszul tűri a meszes, magas pH-jú közeget: ilyenkor gyakori a vashiányos klorózis (sárgulás). Városi szennyezést közepesen–jól bírja.

• Ökológiai szerep: Makkja táplálék madaraknak, kisemlősöknek; sűrű ágszerkezete fészkelőhely.

• Meghonosodás Európában: A 19–20. századtól közterületi–parkfa; helyenként kivadul.

Etimológia és nevezéktan

• Nemzetségnév – Quercus: latinul „tölgy”.

• Fajnév – palustris: latin palus = „mocsár” → „mocsári” (élőhelyre utal).

• Angol nevek: pin oak, swamp Spanish oak.

• Rendszertani helyzete: Quercus sect. Lobatae (vörös tölgyek). Szerző: Quercus palustris Münchh.

Megkülönböztető bélyegek (rokon fajoktól)

• Q. rubra (vörös tölgy): nagyobb levelek, sekélyebben karéjos; makkja nagyobb, csészéje mélyebb; ágai nem „háromszintesek”, alsó ágai kevésbé csüngenek.

• Q. coccinea (skarlát tölgy): még mélyebb, keskeny karéjok, karéjöblök U helyett inkább V alakúak; makkjának csészéje pikkelyesebb; kérge sötétebb, mélyebb barázdákkal.

• Q. texana (Q. nuttallii): levelei hosszabb, karcsúbb karéjúak; makkja valamivel nagyobb; természetes areája délebbre.

Felhasználás

• Díszérték: Szabályos forma, finom lombozat, erős őszi színeződés.

• Helyigény: Közepes–nagy; fiatalon kiváló fasorfaj az egyenes törzs és jó koronanevelhetőség miatt.

• Talajigény kulcspont: Savanyú–semleges (pH 5,5–6,8) talajon érzi jól magát. Mészkövön/lúgos talajon klorotikus lesz (sárga levél, zöld erek), satnyulhat. Magyarország sok területén ez kockázat!

• Ápolás: Ültetés után öntözés; ifjúkori felkopasztó metszés a későbbi „söprűző” alsó ágak miatt. Tápanyagpótlásnál kerülni a meszet; klorózis esetén talajjavítás (savanyítás), kelátos Fe.

• Kártevők/kórok: Gubacsdarazsak, levéltetvek; oak wilt és egyéb tölgybetegségek iránt fogékony lehet, sebfertőzés megelőzésére nyári–őszi metszést kerülni.