Quercus robur 'Fastigiata' - oszlopos kocsányos tölgy

Leírás

• Származás: a közönséges kocsányos tölgy (Quercus robur) oszlopos növekedésű, szelektált fajtája.

• Méret: lassú–közepes növekedésű, idősebb korban kb. 15–20 m magas, 3–5 m széles; fiatalon szinte oszlopszerű, később keskeny, tojásdad koronát fejleszt.

• Koronaforma: sűrű, felfelé törő ágrendszer, az oldalágak szorosan a törzs mellett állnak; emiatt kivételesen keskeny habitusú tölgy.

• Levél: mint az alapfajnál – jellegzetes, karéjos tölgyfalevél, 5–12 cm, fényes zöld, ősszel sárgásbarnára, barnára színeződik; sok levél télig a fán marad.

• Kérge: szürkésbarna, idővel mélyen barázdált.

• Termés: makktermései kisebb számban, de jelen vannak; a madaraknak, rágcsálóknak táplálék.

• Igény:

  • fény- vagy félárnyékkedvelő,

  • mély, tápanyagban gazdag, inkább üde talajt kedvel, de a kocsányos tölgyhöz hasonlóan viszonylag vízigényes,

  • jól tűri a szelet, a városi klímát közepesen bírja, fiatalon rögzítést igényelhet.

Felhasználás

• Sorfa:
  Szűk utcák, sétányok, bejárati utak mellé ideális, ahol kevés a hely oldalirányban, de magas fa ültethető.

• Kis kertek, előkertek:
  Olyan helyre való, ahol „tölgyhangulatot” szeretnénk, de nincs hely egy szélesen szétterülő koronának.

• Markáns függőleges elem:
  Modern kertekben, parkokban a lombtömeg keskeny, oszlopszerű formája jó kontraszt a gömb- vagy terülő koronájú fák, cserjék mellett.

Etimológia

• Nemzetségnév – Quercus
  Ősi latin szó, általánosan a tölgyfák neve; eredete még korábbi, valószínűleg indoeurópai gyökből származik, jelentése egyszerűen „tölgyfa”.

• Fajnév – robur
  Latinul „erő, szilárdság, keménység”; a tölgyfa tartósságára, kemény fájára utal (innen az angol „robust” is).

• Fajtanév – ‘Fastigiata’
  A latin fastigium = „orom, csúcs, hegyes tető” szóból, a „csúcs felé összetartó, oszlopos” koronára utal. A kertészeti névadásban a ‘Fastigiata’ mindig keskeny, felfelé törő, oszlopszerű növekedésű fajt jelöl.