Morfológia
A Quercus rotundifolia — kereklevelű magyaltölgy vagy ibériai örökzöld tölgy — örökzöld lombos fa, ritkábban nagyobb cserje. Közeli rokona, illetve több rendszertani felfogás szerint alfaja a Quercus ilex-nek; gyakran Quercus ilex subsp. rotundifolia vagy Quercus ilex subsp. ballota néven is szerepel.
Általában 8–15 méter magasra nő, kedvező körülmények között ennél nagyobb is lehet. Száraz, köves termőhelyeken gyakran alacsonyabb, szabálytalan koronájú, többtörzsű fa vagy nagy cserje marad. Koronája sűrű, szélesen gömbölyded, idősebb korban ernyősödő.
Kérge sötétszürke vagy feketésbarna, idősebb korban repedezett. Levelei bőrneműek, örökzöldek, az Q. ilex-hez képest többnyire rövidebbek, szélesebbek, kerekdedebbek vagy széles elliptikusak. A levél színe felül sötétzöld vagy szürkészöld, fonákán erősen szürkésen vagy fehéresen molyhos. A levélszél lehet ép, hullámos, fogas vagy fiatal növényeken tüskés-fogas.
Virágai egyivarúak, de egylaki növény: a porzós barkák tavasszal jelennek meg, a termős virágok aprók és kevéssé feltűnők. Termése makk, amely rendszerint tojásdad vagy hosszúkás, kupacsa pikkelyes. A makkja gyakran nagyobb és édesebb, kevésbé keserű, mint a tipikus Quercus ilex termése, ezért hagyományosan fontos takarmány- és helyenként emberi táplálékforrás is volt.
Növényföldrajz
A Quercus rotundifolia elsősorban a Mediterráneum nyugati és délnyugati részének fája. Elterjedési központja az Ibériai-félsziget, különösen Spanyolország és Portugália belső, szárazabb vidékei.
Természetes vagy féltermészetes előfordulása jellemző:
-
Spanyolországban,
-
Portugáliában,
-
Marokkóban,
-
Algéria egyes részein,
-
a nyugat-mediterrán térség szárazabb, kontinentálisabb vidékein.
A Quercus ilex tágabb rokonsági körén belül ez a taxon inkább a szárazabb, belső mediterrán, nyári aszályos, télen hűvösebb területekhez kötődik.
Társulás
A Quercus rotundifolia a nyugat-mediterrán száraz örökzöld tölgyesek egyik meghatározó fafaja. Különösen fontos a spanyol dehesa és a portugál montado jellegű fás legelőkben, ahol ritkás állású tölgyek alatt legeltetés, makkoltatás és hagyományos agrárhasználat folyik.
Jellemző társulási környezetei:
-
száraz örökzöld tölgyesek,
-
ibériai fás legelők,
-
mediterrán cserjések,
-
macchia jellegű állományok,
-
száraz, köves lejtők,
-
mészkő- és szilikátalapkőzetű dombvidéki erdők,
-
erdőssztyepp jellegű mediterrán tájak.
Társuló fajai lehetnek:
-
paratölgy (Quercus suber),
-
magyaltölgy (Quercus ilex s. str.),
-
kermesztölgy (Quercus coccifera),
-
olajfa (Olea europaea),
-
borókák (Juniperus spp.),
-
pisztáciafajok (Pistacia spp.),
-
szuharok (Cistus spp.),
-
levendulák, kakukkfüvek és más mediterrán félcserjék.
Ökológiai igények
A Quercus rotundifolia kifejezetten fény- és melegigényes, szárazságtűrő faj. A mediterrán nyári aszályhoz nagyon jól alkalmazkodott.
Kedveli:
-
a napos, meleg fekvést,
-
a jó vízáteresztő talajokat,
-
a köves, száraz vagy mérsékelten száraz termőhelyeket,
-
a meszes vagy semleges talajokat,
-
a mélyebb, de nyáron kiszáradó mediterrán talajokat.
A pangó vizet és a tartósan nedves, levegőtlen talajokat rosszul tűri. Szárazságtűrése kiváló; bőrnemű levelei, molyhos levélfonáka és mély gyökérzete csökkentik a párologtatást és segítik a vízfelvételt.
A Q. ilex-hez képest általában jobban tűri a szárazabb, kontinentálisabb mediterrán viszonyokat. Fagytűrése mérsékelt: rövid ideig elviselhet gyengébb vagy közepes fagyokat, de a tartós, erős kontinentális hideg károsíthatja. Magyarországon csak védett, meleg fekvésben, kísérleti vagy gyűjteményes növényként jöhet szóba.
Felhasználás
A Quercus rotundifolia a nyugat-mediterrán tájhasználat egyik kulcsfaja. Legfontosabb szerepe a fás legelőkben és makkoltatásban van.
Felhasználása:
-
fás legelők fájaként,
-
sertésmakkoltatásra,
-
takarmányértékű makktermés miatt,
-
erózióvédelemre,
-
szárazságtűrő fásításokban,
-
mediterrán tájképi ültetésekben,
-
parkokban és nagyobb kertekben enyhe klímán,
-
tűzifának és faszénnek.
Makkja a Quercus ilex tipikus alakjához képest gyakran édesebb, ezért régebben emberi fogyasztásra is használták, különösen lisztként vagy pörkölve. A dehesa-rendszerekben nagy jelentőségű a híres ibériai sertések takarmányozásában.
Faanyaga kemény, tömör és jó fűtőértékű. Díszfaként sűrű örökzöld koronája, mediterrán jellege és szárazságtűrése miatt értékes, de hidegebb klímán nehezen tartható.
Etimológia
A Quercus a tölgyek klasszikus latin neve, amelyet már az ókori szerzők is használtak.
A rotundifolia latin összetétel:
-
rotundus = kerek, gömbölyű,
-
folium = levél.
Jelentése tehát „kerek levelű”. A fajnév a Quercus ilex-hez képest rövidebb, szélesebb, kerekdedebb levelekre utal.
A gyakran használt ballota név a makkra, illetve annak ehető, édesebb jellegére utaló régi mediterrán névként értelmezhető. A magyar „kereklevelű magyaltölgy” elnevezés a levélalakot és az örökzöld, magyaltölgy-szerű habitust emeli ki.
