Quercus velutina - festő tölgy

Leírás

• Alak, méret: Közepesen nagy lombhullató fa, 20–30(–35) m. Koronája többnyire szélesen boltozatos, idősen kissé szabálytalan.

• Kéreg: Sötétbarna–fekete, mélyen barázdált, táblás; belső kéreg élénk sárga–narancs (quercitron) – nagyon jellegzetes.

• Rügyek: Nagyok, vastagon nemezesen szőrösek (rozsdabarna „filc”) – a fajnév innen: velutina = „bársonyos”.

• Hajtás, levelek: Vesszők barnásszürkék, gyakran pelyhesek. Levelek 10–20 cm, 5–7 mélyebb karéjjal, sörtés csúcsokkal (vörös tölgy-csoport); a fonák sokszor világosabb, az érzugokban szőrpamacsok (fasciculum-szőrök).

• Virágzat: Egylaki, szélporozta; porzós barkák tavasszal.

• Makk: 2 év alatt érik; közepes–nagy, mély csészéjű (gyakran a makk felét is fedi), lazább pikkelyekkel; mag nagyon cseres, kesernyés.

Növényföldrajz és ökológia

• Elterjedés (őshonos): Kelet- és Közép-USA, Dél-Ontario–Québec pereme.

• Élőhely: Száraz, savanyú, tápanyagszegény dombhátak, homok- és palaalapkőzet; napsütötte gerincek.

• Tűrés: Jó aszály- és hőségtűrés, meszes talajon klorotikus; pangó vízre érzékeny. Tűzhöz mérsékelten alkalmazkodott (idősebb kérge vastag).

• Ökológiai szerep: Makkot sok madár és emlős fogyaszt, de a magas tannin miatt inkább később; számos gubacsalkotó darázs gazdanövénye. Gyakran hibridizál más vörös tölgyekkel.

Etimológia és nevezéktan

• Nemzetségnév – Quercus: latin „tölgy”.

• Fajnév – velutina: latin „bársonyos”, a szőrös rügyekre utal.

• Angol név: black oak; a sárga belső kéreg miatt régi festéknövény (quercitron oak).

• Rendszertani helyzet: Quercus sect. Lobatae (vörös tölgyek).

Megkülönböztető bélyegek

• Rügy: nagy, vastagon bársonyos → Q. velutina; Q. rubra rügye kopasz vagy alig pelyhes.

• Belső kéreg: friss metszésnél élénk sárga (quercitron) → Q. velutina; Q. rubra nem ilyen sárga.

• Makkcsésze: mély, laza pikkelyű, a makk ~½-ét fedi → Q. velutina; Q. rubra-nál sekély, csésze „csészealj-szerű”.

• Levélfonák: érzugokban szőrtojások (szőrpamacsok) feltűnők → Q. velutina; Q. coccinea fényesebb, vékonyabb levéllel, mélyebb V-öblökkel.

• Ágállás: Q. palustris alsó ágai csüngők; Q. velutina-nál inkább szélesen oldalra állók.

Felhasználás és kertészeti tudnivalók

• Díszérték: Erős habitus, sötét kéreg, őszi bronz–vörös színek.

• Helyigény: Közepes–nagy; meleg, napos fekvés.

• Talaj: Savanyú–semleges, jó vízlefolyású; meszes városi talajon gyakori vashiányos klorózis → ilyen helyre nem ajánlott.

• Ápolás: Ifjú korban alakító metszés visszafogottan; sebeket a tölgybetegségek miatt nyár derekán kívül kerüljük.

• Faanyag: Jó tűzifa; ipari minősége változó, Q. rubra-nál általában gyengébb, de használták szerkezetre, régen sárga festék (quercitron) kinyerésére.