Morfológia
A Quercus velutina lombhullató, közepes vagy nagy termetű fa, amely rendszerint 20–30 méter magasra nő. Koronája fiatalon tojásdad, később szélesen kerekded, gyakran kissé szabálytalan. Törzse egyenes, kérge sötétszürke–fekete, mélyen repedezett; a belső kéreg jellegzetesen sárgás (csersavakban gazdag).
Levelei váltakozó állásúak, hosszúkásak, mélyen karéjosak, a karéjok hegyes, szúrós csúcsban végződnek. A levélfelszín sötétzöld és fényes, a fonák gyakran világosabb, fiatalon enyhén molyhos, innen a fajnév („velutina” = bársonyos). Ősszel sárgásbarnára vagy vörösesre színeződhetnek.
Termése makk, közepes méretű, a kupacs pikkelyei szorosan simulók; a makk csúcsa gyakran kissé lapított. A makkok rendszerint két év alatt érnek, ami a vörös tölgyek csoportjára jellemző.
Növényföldrajz
A faj Észak-Amerika keleti és középső részén őshonos. Természetes élőhelyein szárazabb erdőkben, dombvidéki területeken, homokos vagy kavicsos talajokon fordul elő.
Ökológiai igények
A Quercus velutina fényigényes faj. Jól alkalmazkodik a szárazabb, melegebb körülményekhez, és viszonylag gyenge, savanyú vagy homokos talajokon is megél. A pangó vizet nem viseli el. Szárazságtűrése jó, fagytűrése szintén megfelelő. Inkább melegebb, napos fekvésekben fejlődik optimálisan.
Felhasználás
Elsősorban erdészeti jelentőségű fafaj. Fája kemény és tartós, bár minősége általában gyengébb, mint egyes más tölgyeké. A kérgéből korábban festékanyagot (sárga színezéket) nyertek. Díszfaként is ültethető, különösen szárazabb termőhelyeken, ahol más tölgyek kevésbé teljesítenek jól.
Etimológia
A Quercus latin eredetű név, jelentése tölgy. A velutina latin szó, jelentése „bársonyos”, ami a levelek fiatal kori finom szőrözöttségére utal.
Megjegyzés
A Quercus velutina és a Quercus palustris észak-amerikai, vörös tölgy rokonsági körébe tartozó fajok, ezért leveleik hegyes, szálkás karéjúak és makkjaik általában két év alatt érnek. A Quercus velutina levelei többnyire nagyobbak, változékonyabbak, a levélfonák gyakran kissé molyhos, kérge sötét, durván repedezett, belső kérge sárgás; inkább szárazabb, savanyúbb, homokos vagy kavicsos talajokon érzi jól magát.
A Quercus palustris ezzel szemben szabályosabb, karcsúbb koronájú fa, jellegzetes vízszintesen álló középső ágakkal és lefelé hajló alsó ágakkal. Levelei mélyebben, szinte csipkésen karéjosak, karéjai keskenyebbek, a lomb ősszel gyakran élénk vörösre színeződik. Termőhelyben inkább üdébb, nedvesebb, időszakosan vizenyős talajokhoz kötődik.
Michaux, F.A., North American sylva (1817-1819)
N. Amer. Sylv.
vol. 1 (1817)
t. 24
