Rhamnus alaternus - örökzöld benge

EN: Italian buckthorn
DE: Immergrüner Kreuzdorn
ES: aladierno

Morfológia

A Rhamnus alaternus (örökzöld varjútövis) sűrű ágrendszerű, örökzöld cserje vagy kisebb fa, amely rendszerint 2–5 méter magasra nő, de kedvező körülmények között a 8 métert is elérheti. Koronája tömött, gömbölyded vagy szabálytalanul elágazó.

Levelei váltakozó állásúak, bőrneműek, fényes sötétzöldek, tojásdadok vagy elliptikusak, 2–6 cm hosszúak. Szélük lehet ép, finoman fogazott vagy enyhén hullámos. A lomb egész évben dekoratív marad, ami a mediterrán cserjések egyik jellegzetes növényévé teszi.

A faj többnyire kétlaki. Apró, zöldessárga virágai tavasszal nyílnak a levélhónaljakban. Termése gömb alakú csonthéjas bogyó, amely kezdetben zöld, majd piros, végül fényes fekete színűvé válik.

Növényföldrajz

A faj a mediterrán térség őshonos növénye. Elterjedési területe Portugáliától és Marokkótól Dél-Franciaországon, Olaszországon és a Balkán-félszigeten át Kis-Ázsiáig terjed.

A Földközi-tenger medencéjének egyik legjellemzőbb örökzöld cserjefaja, amely a tengerparti régióktól a középhegységi övekig előfordul.

Ökológiai igények

A Rhamnus alaternus erősen fényigényes és melegkedvelő növény. Jól tűri a nyári szárazságot, a forró klímát, az erős napsugárzást és a tengeri szelek sóterhelését.

Legszebben jó vízáteresztő képességű, meszes vagy semleges talajokon fejlődik, de köves, sekély termőrétegű helyeken is megél. A tartós fagyokat rosszabbul viseli, mint a közép-európai varjútövisfajok.

Társulás

A faj a mediterrán makki és garigue növénytársulások jellegzetes alkotója. Gyakran fordul elő örökzöld tölgyesekben és cserjésekben.

Jellemző társuló fajai:

• magyaltölgy (Quercus ilex),

• paratölgy (Quercus suber),

• mirtusz (Myrtus communis),

• szamócafa (Arbutus unedo),

• pisztáciafajok (Pistacia lentiscus, P. terebinthus),

• babérlevelű bangita (Viburnum tinus).

Sok helyen a másodlagos mediterrán cserjések egyik uralkodó eleme.

Felhasználás

Elsősorban dísznövényként ültetik. Sűrű lombja, szárazságtűrése és örökzöld jellege miatt kiváló sövény- és parkcserje a mediterrán és szubmediterrán területeken.

A természetes élőhelyeken fontos táplálékforrás a madarak számára, amelyek a terméseket fogyasztják és a magokat terjesztik. Erős gyökérzete révén talajvédelmi szerepe is jelentős.

Faanyaga kemény és tömör, de kis mérete miatt gazdasági jelentősége csekély.

Toxicitás

A növény termései és kérge hashajtó hatású vegyületeket tartalmaznak. Nagyobb mennyiségben fogyasztva gyomor- és bélrendszeri panaszokat, hányingert, hányást és hasmenést okozhatnak.

A mérgező hatás általában enyhébb, mint egyes más varjútövisfajoknál, de a termések fogyasztása nem ajánlott. Gyermekek és háziállatok esetében fokozott óvatosság szükséges.

Etimológia

A Rhamnus név az ókori görög rhamnos szóból származik, amely különböző tüskés cserjéket jelölt. A nemzetség számos fajára jellemzőek a tövises hajtások, bár a Rhamnus alaternus gyakran tövis nélküli.

Az alaternus fajnév az ókori latin alaternus növénynévből ered, amelyet már a római szerzők is erre az örökzöld mediterrán cserjére használtak.

A magyar örökzöld varjútövis név a növény egész évben megmaradó lombjára és a varjútövisfélékhez való tartozására utal. A faj a mediterrán flóra egyik legjellegzetesebb örökzöld cserjéje.