Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Rhamnus fallax - hegyi benge

fallax75.png

Rhamnus fallax Boiss.

Morfológiai jellemzés

  • Életforma, habitus: lombhullató cserje vagy kisebb fa, jellemzően 2,5–4 m körüli végső magassággal; merev, „szikár” habitus. 

  • Hajtások: fiatal hajtások többnyire csupaszok (glabrous).

  • Levelek: ovális–tojásdad, gyakran szíves/kerekded vállú, finoman és szabályosan fűrészes szélű; jellegzetesen sok (kb. 12–20+) pár közel párhuzamos oldalér; fonákon az érzugokban apró szőrbojtok előfordulhatnak. 

  • Virág: apró sárgászöld virágok 3–7-es csomókban, levélhónaljban; a leírások szerint 4 szirom/4 porzó (típustól függő részletezéssel).

  • Termés: ősszel érő fekete, bogyószerű csonthéjas termés (kb. 6 mm nagyságrend). 

  • Rokon fajokhoz viszonyítva: több forrás szerint nagyon közeli a Rhamnus alpina-hoz, olykor alfajként is kezelik (R. alpina subsp. fallax). 


Növényföldrajz (elterjedés)

  • Őshonos elterjedése: Keleti-Alpok → Balkán-félsziget, továbbá Kelet-Törökország → Libanon

  • Egy részletes délkelet-európai áttekintés a Délkeleti-Alpokban, a Dinári- és Balkán-hegységben, valamint az Appennineken is jelzi jelenlétét (montán–szubalpin környezetben).


Ökológia (élőhely, igények, szerep)

  • Tipikus élőhelyei: köves erdők és legelők, stabilizálódott törmeléklejtők (scree), kőomlások, sziklagerincek – sokszor pionír (korai szukcessziós) cserjésként.

  • Alapkőzet / talaj: gyakran mészkő (kalcikol), sekély, kezdetleges talajok (pl. lithosol/rendzina).

  • Vízviszonyok: nem „finnyás” a talajmélységre/hőmérsékletre, de megfelelő talaj- és levegőnedvességet igényel.

  • Magassági öv: völgyektől a szubalpin övig; egyes (szlovéniai) adatok szerint kb. 1650–1700 m körüli maximumok is előfordulnak.

  • Társulástani szerep: több helyen az ún. illír bükkösök cserjeszintjének jellegzetes eleme, és lejtővédő/„talajképződést segítő” szerepet is betölthet a törmeléklejtők benövésében.


Toxicitás

  • A Rhamnus  nemzetségben gyakoriak az antrakinon-típusú (anthraquinone) hashajtó hatású vegyületek; ezeket a szakirodalom a „természetes hashajtók” klasszikus csoportjaként tárgyalja. 

  • Az antranoid-tartalmú (anthranoid) drogoknál túladagolás/abúzus esetén tipikusak a görcsös hasi fájdalom és súlyos hasmenés (folyadék- és elektrolitvesztéssel).

  • Több Rhamnus fajnál a termés enyhén mérgező/irritáló és hashajtó hatásúként szerepel; emiatt gyakorlati szabályként a R. fallax termését/kérgét is nem fogyaszthatónak, potenciálisan irritálónak érdemes tekinteni.

Etimológia (néveredet)

  • Rhamnus: a nemzetségnév a görög eredetű elnevezésből származik, jelentése kb. „tövises cserje / tövis”. 

  • fallax: latin melléknév, jelentése „megtévesztő, csalóka”. A megnevezése a botanikában gyakran olyan fajokra utal, amelyek egy másikhoz nagyon hasonlítanak, könnyű összetéveszteni.

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek