Rhus typhina - ecetszömörce, ecetfa

Jellemzés

• Életforma: lombhullató cserje vagy kis fa, általában 3–6(–8) m magas.

• Korona: lazán terebélyes, sok sarjat nevel, sűrű „ligetet” képezhet.

• Hajtások: vastagok, rozsdás-szőrösek, innen az angol „staghorn sumac” (szarvasagancs-szerű) név.

• Levél: páratlanul szárnyalt, hossza akár 30–60 cm; 11–31 lándzsás levélke, élesen fűrészes széllel, felül zöld, ősszel lángoló narancs–piros–bordó színre vált – hatalmas díszérték.

• Virág: nyár elején, zöldes-sárgás, kicsi virágok tömött, felálló fürtökben.

• Termés: feltűnő, sötétpiros, molyhos bogyós termésfürt (valójában csontáralma), egész télen a növényen marad; savanykás ízű.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos: Kelet-Észak-Amerika (Kanadától az USA keleti részéig).

• Élőhely: bolygatott területek, erdőszegély, száraz lejtők; napfénykedvelő, szárazságtűrő, gyenge talajon is megél.

Kertészeti szempontok

• Fekvés: teljes nap, különben gyengébb őszi lombszín.

• Talaj: tág tűrés – homoktól vályogig, meszesen is jó; a pangó vizet nem szereti.

• Előny: gyönyörű őszi lombszín és piros termésfürtök, kevés gondozást igényel.

• Hátrány: erősen sarjadzik, gyökérsarjakkal terjed, ha hagyják, bozótot képez; kis kertben korlátozni kell (gyökérgát, sarjak rendszeres eltávolítása).

Felhasználás

• Díszfa/cserje: szoliterként, nagyobb kertekben, rézsűk, természetközeli részek.

• Termés: a molyhos, savanykás termésből É-Amerikában „sumac lemonade” jellegű ital készül (hideg áztatással; főzni nem szabad, mert kioldódhatnak keserű anyagok).

• Vadélőhely: termése madarak, kisemlősök tápláléka.

Veszély, összetévesztés

• A Rhus typhina nem azonos a mérgező szömörcével (Toxicodendron radicans, poison ivy).

• Nedve enyhén irritáló lehet érzékenyeknek, de nem olyan súlyosan mérgező, mint a rokon lakkfák; mégis érdemes kesztyűben metszeni.

• Közép-Európában invazív potenciállal bír, mert sarjakkal és magról is terjed.

Etimológia

• Rhus – görög rhous, egy ecetszömörcefaj neve; a nemzetségnév innen származik.

• typhina – valószínűleg a puhán szőrös hajtásokat (nádszerű, Typha-ra emlékeztető megjelenést) idézi, illetve több forrás a faj régi nevéhez kapcsolja (typhina = „nádszerű”).