Morfológia
A Ruscus aculeatus (szúrós csodabogyó) örökzöld félcserje, amely rendszerint 20–80 cm magasra nő. Föld alatti rizómája révén kisebb-nagyobb telepeket alkothat. Szára felálló, merev, kevéssé elágazó.
A valódi levelek apró, hártyás pikkelyekké redukálódtak. A levélszerű zöld képletek valójában módosult hajtások (fillokládiumok), amelyek tojásdad vagy lándzsás alakúak, kemények, bőrneműek és hegyes, szúrós csúcsban végződnek. Ez a bélyeg jól elkülöníti a nyelves csodabogyótól (Ruscus hypoglossum).
A virágok aprók, zöldesfehérek, és a fillokládiumok felszínének közepén fejlődnek. A növény többnyire kétlaki. Termése élénkpiros, fényes, gömbölyű bogyószerű csonthéjas, amely télen is sokáig a növényen maradhat.
Növényföldrajz
A faj a mediterrán térség, Nyugat- és Dél-Európa, Kis-Ázsia és a Kaukázus őshonos növénye.
Magyarországon őshonos, de ritka előfordulású. Elsősorban a Dunántúl déli és nyugati részein, a Mecsekben, a Villányi-hegységben és egyes szubmediterrán jellegű erdőkben fordul elő.
Ökológiai igények
A Ruscus aculeatus árnyéktűrő növény. Leginkább tölgyesekben, gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben és örökzöld elemeket is tartalmazó szubmediterrán erdőkben található.
A humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, többnyire meszes talajokat kedveli. Jól viseli a nyári szárazabb időszakokat, amit vastag fillokládiumai és mélyre hatoló gyökérzete is segít. Az erdei árnyékhoz kiválóan alkalmazkodott.
Védettség
A Ruscus aculeatus Magyarországon védett növényfaj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Hazai állományai elsősorban a szubmediterrán jellegű erdők maradványterületein találhatók. A természetes élőhelyek átalakulása és a korábbi díszítő célú gyűjtés miatt természetvédelmi oltalom alatt áll.
Toxicitás
A növény nem tartozik a súlyosan mérgező fajok közé, de termései és föld alatti részei szaponinokat tartalmaznak.
Nagyobb mennyiségű termés elfogyasztása gyomor- és bélrendszeri panaszokat, hányingert, hányást vagy hasmenést okozhat. A piros bogyók gyermekek számára vonzóak lehetnek, ezért fogyasztásuk nem ajánlott.
A növény gyógyászati felhasználása során a rizómából kivont hatóanyagokat alkalmazzák, de a nyers növényi részek fogyasztása nem javasolt.
Etimológia
A Ruscus az ókori latin neve a csodabogyóknak. A név már a római korban is használatban volt.
Az aculeatus latin szó, jelentése „tüskés”, „hegyes”, „szúrós”. A fajnév a fillokládiumok végén található kemény, szúrós csúcsra utal.
A magyar szúrós csodabogyó név ugyanezt a jellegzetes bélyeget emeli ki. A faj a mediterrán és szubmediterrán erdők egyik legkülönlegesebb örökzöld aljnövényzeti növénye, amely piros terméseivel télen is feltűnő dísze az erdőnek.
Sturm, J., Sturm, J.W., Deutschlands flora (1798-1855)
