Ruscus aculeatus - szúrós csodabogyó, egértövis

Asparagaceae – Spárgafélék családja

Tudományos név: Ruscus aculeatus L.

Jellemzés

• Életforma: örökzöld, alacsony félcserje – többnyire 30–80 cm magas, sűrű, felálló hajtásokkal.

• „Levél”: valójában fillokládium (ellaposodott szár):

  • kemény, tojásdad–lándzsás, 1–3 cm hosszú,

  • csúcsán erős, tűszerű tövis – innen a „szúrós” jelző,

  • fényes sötétzöld, bőrnemű.

• Valódi levél: apró, pikkelyszerű, a hajtáson alig látható.

• Virág: kicsi, zöldes–fehéres, 1–2 mm; a fillokládium közepe táján, egy kis bemélyedésben ül – ez nagyon jellegzetes.

• Termés: feltűnő, fényes piros bogyó (valójában bogyótermés), 8–12 mm; gyakran télre is a növényen marad, erős díszérték.

Növényföldrajz, élőhely

• Elterjedés: Dél- és Közép-Európa, Balkán, Kis-Ázsia, Észak-Afrika egy része.

• Élőhely: árnyas lomberdők, cserjések, szurdokerdők, főleg mészkő vagy más bázikus alapkőzet felett; félárnyék–árnyék kedvelő, szárazabb aljnövényzetben is jól megél.

Kertészeti tudnivalók

• Fekvés: félárnyék–árnyék, meleg, védett hely; tűző napra nem való.

• Talaj: jó vízáteresztésű, humuszos, inkább meszes talaj; mérsékelten szárazságtűrő, pangó vizet nem szereti.

• Felhasználás: árnyéki talajtakaró, erdei hangulatú kertekben, sírokon; télen is díszít zöld hajtásaival és piros bogyóival.

• Szaporítás: tőosztás, gyökértörzs darabolása, magvetés (lassú).

Gyógyászati és egyéb felhasználás

• A gyökértörzs és hajtások szaponinokat (ruscogenin, neoruscogenin) tartalmaznak; hagyományosan visszér, aranyér, keringési panaszok enyhítésére használták (venotonikus, érfal-erősítő hatás).

• Több modern fitoterápiás készítmény hatóanyaga.

• Angol neve „butcher’s broom”: régen a hentesek a kemény, szúrós ágakat seprűként használták a pult tisztítására.

Mérgezés, óvatosság

• A bogyók enyhén mérgezők, nagy mennyiségben fogyasztva hányást, hasmenést okozhatnak; dísznek, nem étkezésre valók.

• Külsőleg, teakeverékben szokásos dózisokban általában biztonságos, de terhesség, erős keringési betegség esetén orvosi egyeztetés javasolt.

Etimológia

• Ruscus – valószínűleg a latin „ruscus” (tüskés cserje) szóból; már az ókori szerzők említenek így egy szúrós aljnövényt.

• aculeatus – latin „tövises, csípős” (aculeus = tüske) – a kladódium csúcsán lévő éles tövisre utal.