Ruscus hypoglossum - lónyelvű csodabogyó

Morfológia

A Ruscus hypoglossum (nyelves csodabogyó) alacsony termetű, örökzöld félcserje, amely rendszerint 20–60 cm magas. Föld alatti rizómával terjed, így kisebb telepeket alkothat.

A növény valódi levelei apró pikkelyekké redukálódtak. A levélszerű, lapos zöld képletek valójában módosult hajtások (fillokládiumok). Ezek lándzsás vagy elliptikus alakúak, 5–12 cm hosszúak, puha tapintásúak, végük nem szúrós, ami jól megkülönbözteti a szúrós csodabogyótól (Ruscus aculeatus).

Virágai aprók, zöldesek, és különleges módon a fillokládium felső oldalának középere mentén fejlődnek. Termése élénkpiros, gömbölyű bogyó, amely rendszerint egy vagy két magot tartalmaz. A piros termések és az örökzöld lomb együttesen jelentős díszítőértéket adnak a növénynek.

Növényföldrajz

A faj Dél- és Közép-Európa őshonos növénye. Elterjedése az Alpok déli peremétől és a Balkán-félszigettől Közép-Európa egyes vidékeiig terjed.

Magyarországon őshonos, de viszonylag ritka faj. Elsősorban a Dunántúli-középhegységben, a Mecsekben, a Villányi-hegységben és néhány nyugat-magyarországi erdőben fordul elő.

Ökológiai igények

A Ruscus hypoglossum árnyékkedvelő erdei növény. Leggyakrabban üde bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, szurdokerdőkben és mészkedvelő lombos erdőkben található.

Humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, többnyire meszes talajokat kedvel. Jól tűri a mély árnyékot és a zárt lombkoronát. A tartós kiszáradást rosszul viseli, ezért elsősorban párás mikroklímájú élőhelyeken marad fenn.

Védettség

A Ruscus hypoglossum Magyarországon védett növényfaj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Állományait elsősorban az erdei élőhelyek átalakulása, az intenzív erdőgazdálkodás és a korábbi díszítő célú gyűjtés veszélyeztette. Mivel lassan terjedő, hosszú életű faj, természetes populációinak megőrzése fontos természetvédelmi feladat.

Toxicitás

A nyelves csodabogyó nem tartozik a súlyosan mérgező növények közé, azonban bogyói szaponinokat és egyéb biológiailag aktív vegyületeket tartalmaznak.

Nagyobb mennyiségű termés elfogyasztása hányingert, hányást vagy enyhébb gyomor-bélrendszeri panaszokat okozhat. A termések különösen gyermekek számára lehetnek vonzóak, ezért fogyasztásuk nem ajánlott.

A növény mérgező hatása lényegesen gyengébb, mint számos más piros bogyójú erdei dísznövényé.

Etimológia

A Ruscus az ókori latin neve a csodabogyóknak. A név eredete bizonytalan, de már a római szerzők is használták.

A hypoglossum görög eredetű összetétel: hypo = „alatt”, glossa = „nyelv”. A fajnév arra a különleges jelenségre utal, hogy a virágok és később a termések a levélszerű fillokládium felszínén, annak középere mentén fejlődnek, mintha egy kisebb levél vagy „nyelv” alatt helyezkednének el.

A magyar nyelves csodabogyó elnevezés ugyanezt a sajátos virágzati és terméselhelyezkedési bélyeget tükrözi. A faj a magyar erdők egyik legkülönlegesebb megjelenésű örökzöld lágyszárú növénye.