Ruscus hypoglossum - lónyelvű csodabogyó

Asparagaceae – Spárgafélék családja

 Jellemzés (morfológia)

• Életforma: örökzöld, rizómás félcserje, általában 30–50 cm magas, lassan terjedő, sűrű bokrot alkot; gyökértörzse kúszó. 

• Hajtások, „levelek”:

  • a zöld „levelek” valójában fillokládiumok (lapított szártagok), kb. 3 × 1–1,5 cm-esek, mindkét végükön elkeskenyedők, fényesek, közepükön hosszanti erezet látható;

  • nem annyira szúrós, ez különbözteti meg a R. aculeatus-tól;

  • az igazi levelek apró pikkelyek a virág körül.

  • virágok: nagyon kicsi, zöldessárga–zöldesfehér virágok, tavasszal nyílnak a kladódium felső oldalán ülő kis fellevél (braktea) hónaljában; a faj kétlaki (külön hím- és nőivarú tövek). 

• Termés: ritkábban képződő, fényes piros bogyó, kb. 6–10 mm átmérőjű, nyár–ősz folyamán érik, madarak fogyasztják és terjesztik. 

• Ökológia, termesztés: árnyéktűrő, sőt kimondottan árnyékkedvelő, szárazabb, de jó vízáteresztő erdei talajon is megél; kerti használatban klasszikus „dry shade” (száraz árnyék) talajtakaró.

Növényföldrajz (elterjedés, élőhely)

• Őshazája:

  • Dél- és Dél-kelet-Európa – Itáliától Észak-Olaszország, Ausztria, Szlovákia irányába, illetve a Balkánon át kelet felé;

  • keleten egészen Törökország és Krím területéig húzódik. 

• Élőhely:

  • lomberdők aljnövényzete, szurdokerdők, cserjések;

  • többnyire üde–friss, félárnyékos–árnyékos, gyakran mészkedvelő (karsztos) állományokban fordul elő. 

• A faj tipikus euró-mediterrán erdei relikt elem, amely jól jelzi az épségben maradt, árnyas lomberdőket.

Név és etimológia

• Nemzetségnév – Ruscus
  Valószínűleg régi latin eredetű név, amely általánosan „szúrós, seprűnek való cserjékre” utal; innen az angol „butcher’s broom” („hentesseprű”).

• Fajnév – hypoglossum
  A fajnév a görög ὑπό (hypo) = „alatt” és γλῶσσα (glōssa) = „nyelv” szavakból származik, jelentése kb. „nyelv alatt”, „alulról borított”. Ez a kladódium „nyelv alakú” formájára és a rajta, alatta ülő virágokra utal.