Rövid jellemzés (morfológia, életforma)
Ruscus hyrcanus Woronow – iráni, „hirkáni szúrós csodabogyó” –, örökzöld, lágyszárú–félcserje jellegű növény az Asparagaceae családban, a Ruscus nemzetség tagja.
Főbb bélyegek:
-
Életforma: örökzöld, rizómás, kis termetű bokor; általában 20–40(50) cm magas, sok oldalra kúszó, később kissé felemelkedő hajtással.
-
Szár / „levelek”:
-
az igazi levelek apró pikkelyek, nem fotoszintetizálnak;
-
a „leveleknek” látszó részek fillokládiumok (lapított hajtások), keskeny-tojásdadok, hegyükön szúrós tövissel, sűrűn ülnek a hajtáson, ezért a növény nagyon tüskés hatású.
-
-
Virágok: aprók, zöldesfehér vagy zöldes–ibolyás, a fillokládiumok felszínén, sokszor a közepe közelében ülnek; ivarosság szerint többnyire kétlaki (külön hím és női tövek).
-
Termés: gömbölyű, fényes piros bogyó, kb. 1 cm átmérőjű, ősszel érik.
-
Ökológia: árnyéktűrő, üde–nedves, humuszban gazdag erdei talajokon él, gyakran szurdokerdők, szubtrópusi jellegű lomberdők aljnövényzetében.
Elterjedés
A faj a Hyrcaniai (Kaszpi) erdők relikt, részben endemikus eleme:
-
fő előfordulása: Észak-Irán Hyrcaniai erdői
-
további területek: Azerbajdzsán (Tališ/Lankaran térség), Grúzia, Örményország, Krím-félsziget
Ez az ecoregió a Kaszpi-tenger déli és délnyugati partja mentén elnyúló, kb. 55 000 km²-es, párás Hyrcaniai lomboserdő, amelyet ma a WWF „Caspian Hyrcanian mixed forests” néven különít el.
Élőhely
-
magassági öv: síkvidéktől a középhegységi zónáig, általában alacsony és közép-magasan fekvő erdőkben;
-
társulások: nedves gyertyános-tölgyes, bükkös és relikt szubtrópusi erdők, pl. Parrotia persica (perzsafa), különféle tölgyek, gyertyán, bükk alatt.
-
mikroélőhely: árnyas völgyek, üde szurdokok, patakvölgyek, nedves, humuszos, többnyire gyengén savanyú talajjal.
Konzervációs helyzet
-
Azerbajdzsánban ritka, veszélyeztetett faj, szerepel az ország Vörös Könyvében (Red Book of Azerbaijan); védelem alatt áll pl. a Hirkan Nemzeti Park területén.
-
Klímamodellek szerint a 21. században nagyon nagy – akár ~80–90%-os – élőhelyvesztés fenyegeti az egész Hyrcaniai övben.
Név és etimológia
Nemzetségnév: Ruscus
-
A Ruscus eredetére több magyarázat létezik; valószínűleg régi latin név, amely a borbélyok, hentesek által használt „seprűre” utal (innen a közismert angol név: butcher’s broom, azaz „hentesseprű”).
-
A nemzetség fajait már az ókori mediterrán térségben is gyógy- és háztartási növényként használták (vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, seprűanyag stb.).
Fajnév: hyrcanus
-
A „hyrcanus” latin melléknév, jelentése: „hirkania-i, hyrcaniai”, azaz „Hyrcaniához tartozó”.
-
Hyrcania (görögül Ὑρκανία, latinul Hyrcania) ókori földrajzi tájegység volt a Kaszpi-tenger délkeleti, déli peremén, nagyjából a mai északi Irán területén; a Hyrcaniai erdők neve is innen ered.
-
A fajnév tehát a földrajzi származásra utal: „Hyrcaniából – a Hirkaniai erdőkből származó Ruscus”.
