Salix aurita jellemzése
Morfológia
A Salix aurita (füles fűz) lombhullató, közepes termetű cserje, rendszerint 1–3 méter magas. Habitusa sűrű, bokros, erősen elágazó. Fiatal hajtásai molyhosak vagy finoman szőrösek.
Levelei kicsik vagy közepes méretűek, elliptikusak vagy fordított tojásdadok, gyakran hullámos szélűek. A levélfelszín tompazöld, enyhén ráncolt, a fonák szürkésen molyhos. Jellegzetes bélyege a fejlett, levélszerű pálha, amely „fülecskeszerű” megjelenést ad a hajtásoknak.
Virágai barkákban jelennek meg kora tavasszal, lombfakadás előtt vagy azzal egy időben. A barkák rövidek, tömörek, kezdetben ezüstösen szőrösek.
Növényföldrajz
A faj Európa nagy részén és Nyugat-Szibéria egyes területein őshonos. Leginkább hűvösebb, nedvesebb klímájú tájakon fordul elő. Láprétek, nedves cserjések, tőzeges területek és erdőszegélyek jellemző növénye.
Ökológiai igények
A Salix aurita nedvességkedvelő faj. Üde vagy nedves, gyakran savanyú talajokon fejlődik a legjobban. Napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Jól tűri a hideg klímát és az időszakos vízbőséget, de a tartós kiszáradást rosszul viseli.
Védettség
Etimológia
A Salix latin eredetű név, jelentése fűz. Az aurita latin szó, jelentése „füles”, amely a nagy, fülszerű pálhalevelekre utal.
