Salix caprea - kecskefűz

Morfológia

• Életforma, méret: lombhullató nagy cserje vagy kisebb fa (gyakran többtörzsű). Növekedése viszonylag gyors, koronája széles, lazán szabálytalan.

• Kéreg, hajtás: a kéreg fiatalon simább, szürkésbarna, idővel repedező. A fiatal hajtások többnyire molykosak/szőrösek, később kopaszodhatnak.

• Rügy: a fűzekre jellemzően a rügyet egyetlen rügypikkely borítja; rügyei viszonylag nagyok, tojásdadok, a vesszőhöz simulók.

• Levél (kulcsbélyeg): a fűzek között feltűnően széles, tojásdad–elliptikus, gyakran kissé ráncolt felszínű. A levél fonáka sűrűn szürkés-fehéren molyhos, emiatt tapintásra puha. A levélszél többnyire finoman fogazott vagy hullámos.

• Virág: nagyon korán, gyakran lombfakadás előtt hoz barkákat.

  • A hím barkák nagyok, „bársonyosak”, virágzáskor sárgás a sok porzótól – ezek a közismert „cica” barkák.

  • A női barkák karcsúbbak, később megnyúlnak terméséréskor.
    A faj rendszerint kétlaki (külön hím és női egyed).

• Termés: apró toktermések, bennük pihés magok; széllel terjednek.

• Ökológiai tűrés: a többi fűzhöz képest kevésbé vízpart-kötött; üdébb talajon érzi jól magát, de a tartós vízállást és a szélsőségesen száraz termőhelyet sem kedveli.

Növényföldrajz

• Elterjedés: Európa nagy részén és Ázsia mérsékelt övi területein széles körben előfordul.

• Élőhely: erdőszélek, cserjések, irtások, vágásterületek, utak és árkok menti üde helyek, ligetes területek. Gyakori pionír jellegű faj bolygatott helyeken.

• Fényigény: fénykedvelő, de félárnyékot is elvisel; nyílt, mozaikos élőhelyeken a legjellemzőbb.

• Talajigény: közepesen üde, tápanyagban nem túl szegény talajokon erős; nagyon savanyú vagy erősen meszes talajon is megélhet a helyi viszonyoktól függően.

Felhasználás

• Beporzók támogatása: a kecskefűz az egyik legfontosabb kora tavaszi pollen- és nektárforrás (méheknek és más beporzóknak), amikor még kevés növény virágzik.

• Dísz és vágott ág: a „cica” barkás vesszőt díszítésre, csokrokba, hagyományos ünnepi dekorációhoz is gyűjtik.

• Kosárfonás, kézművesség: vesszői fonásra is alkalmasak, bár a kifejezetten kosárfűznek használt fajok általában jobbak erre.

• Faanyag: puhább, könnyű fa; kisebb faipari célokra, faragásra, illetve tűzifának használható.

• Környezetvédelmi szerep: gyors megtelepedése miatt alkalmas lehet talajmegkötésre, erózió mérséklésére bolygatott területeken.

• Népi gyógyászat: a fűzfajok kérgét hagyományosan láz- és fájdalomcsillapítóként emlegették (szalicilátok), de a gyakorlatban nem kizárólag ezt a fajt használták.

Etimológia

• Salix: latin eredetű nemzetségnév, jelentése „fűz”.

• caprea: latin „kecskéhez tartozó / kecske-” jelentésű (capra = kecske). A név arra utal, hogy a növényt (különösen a lombját, hajtásait) a kecskék szívesen fogyasztják, illetve a faj régi népi megfigyelésekhez kötődő elnevezés.