Salix × smithiana Willd. – szépbarkájú fűz, Smith-fűz
Rendszertan: fűzfafélék (Salicaceae); hibrid fűz – a legtöbb szerző Salix cinerea × S. viminalis (sudár fűz) kereszteződésének tartja, mások S. caprea × S. viminalis kapcsolatot is említenek.
Leírás
-
Életforma: lombhullató, többtörzsű nagy cserje vagy kis fa, általában 5–9 m magasra nő, gyors növekedésű.
-
Hajtások: fiatal vesszői zöldesek, sűrűn selymes-szőrösek (innen a „silky-leaved” név), később csupaszodnak.
-
Levelek: keskeny, hosszúkás–lándzsás vagy elliptikus levelek, 6–15 cm hosszúak; felszínük fényes sötétzöld, fonákjuk ezüstösen szürkés, vékonyan nemezes-szőrös. A levélerek mindkét oldalon jól láthatók.
-
Rügyek, barkák:
-
kora tavasszal, még lombfakadás előtt tömeges, nagy, puha barkavirágzatot hoz;
-
a barkák először ezüstösen pelyhesek, majd sárgává válnak a porzók miatt – kifejezetten mutatósak, jó vágott ágak.
-
-
Élőhely-igény: napfénykedvelő, nedves, üde talajon érzi jól magát (folyópart, árokpart, rét széle); gyorsan sarjad és jól tűri a visszavágást.
Növényföldrajz
Mivel hibrid taxon, természetes „őshazát” nehéz megadni:
-
a szülőfajok Eurázsia nagy részén elterjedtek, így a hibrid is szétszórtan, másodlagosan jelenik meg, főleg folyóvölgyekben, régi ültetvények, gátak, vasúttöltések mentén;
-
egyes adatbázisok az Altaj (Kazahsztán) vidékét jelölik fő természetes előfordulásként, ahonnan sok európai országba betelepítették;
-
más források szerint inkább kertészeti eredetű, régóta termesztett hibrid, és „valóban vad” állományai nem egyértelműek.
Összességében ma nagyrészt ültetett vagy kivadult, másodlagos faj Európa nagy részén.
Felhasználás
-
Dísznövény:
-
kora tavaszi, feltűnő barkái miatt kedvelt díszcserje / kis fa kertekben, parkokban, főleg vízparton;
-
barkás ágvágásra klasszikus – húsvéti csokrokban gyakori.
-
-
Mézelő: a kora tavaszi virágpor és nektár miatt fontos méhlegelő.
-
Haszonfa:
-
gyors növekedésű vesszői alkalmasak fonásra, kosárfonásra, karókra;
-
egyes források szerint fiatal hajtásai, belső kérge ehető vészhelyzeti táplálék, és – mint sok fűznél – a kéreg szalicint tartalmaz, ami hagyományos gyógynövény-használatra (fájdalom- és lázcsillapítás) ad alapot.
-
Kertben inkább szabadon növő, rendszeresen visszavágott bokorként tartják, hogy sok fiatal, barkás vessző képződjön.
Toxicitás
-
Toxicitás: díszkerti adatbázisok szerint nem mérgező növényként kezelik; a fűzeknél szokásos salicintartalom miatt gyógynövényként is használható, de nagy mennyiségben, érzékenyeknél gyomorpanaszt, allergiát okozhat – tehát étkezési célra nem ajánlott, legfeljebb hagyományos teaként, kellő óvatossággal.
Etimológia
-
Nemzetségnév – Salix
Ősi latin szó a fűzfákra; innen ered számos modern nyelv „fűz”-szava is. -
Fajnév – smithiana
A név valószínűleg a norvég botanikus Christen Smith (1785–1816) nevére utal; olyan fajok között sorolják, amelyek az ő tiszteletére kapták a smithii/smithiana epithetonokat.
