Morfológia
A Salvia glutinosa (enyves zsálya) évelő lágyszárú növény, rendszerint 50–120 cm magas. Szára felálló, elágazó, mirigyszőrökkel sűrűn borított, tapintása ragadós, innen ered magyar neve is.
Levelei nagyok, szélesen szív alakúak vagy háromszögletes-tojásdadok, hosszú nyelűek, durván fogazott szélűek. A levélzet világos- vagy középzöld, puha tapintású.
Virágai örvökben helyezkednek el a hosszú virágzati száron. A párta halványsárga vagy kénsárga, gyakran barnás-lilás foltokkal az alsó ajkon. Virágzása hosszú ideig tart, általában júniustól szeptemberig. A virágok nektárban gazdagok, ezért a méhek és poszméhek kedvelt táplálékforrásai.
Növényföldrajz
A faj Közép- és Dél-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában őshonos. Elterjedési területe az Alpoktól és a Balkántól a Kaukázusig húzódik. Magyarországon elsősorban a domb- és hegyvidéki erdőkben fordul elő.
Ökológiai igények
A Salvia glutinosa félárnyékos vagy árnyékos fekvést kedvel. Leggyakrabban üde lombos erdőkben, szurdokerdőkben, erdőszéleken és patakvölgyekben található. A humuszban gazdag, jó vízellátású, mérsékelten üde talajokon fejlődik a legjobban. A szárazságot kevésbé viseli, ugyanakkor a téli hideget jól tűri.
Etimológia
A Salvia név a latin salvare („gyógyítani”, „megmenteni”) igéből származik, utalva a zsályafajok régóta ismert gyógyhatására. A glutinosa latin szó, jelentése „ragadós”, „enyves”, amely a növény mirigyszőrös, tapadós szárára és virágzatára utal.
