Morfológia
A Salvia nemorosa 'Caradonna' közepes termetű, bokros növekedésű, lágyszárú évelő az árvacsalánfélék családjából. Magassága általában 45–70 cm, szélessége 30–50 cm körüli.
Töve sűrű, rendezett levélcsomót alkot. Levelei átellenes állásúak, lándzsásak vagy tojásdad-lándzsásak, ráncos felületűek, fűrészes szélűek, szürkészöld vagy középzöld árnyalatúak. A levelek dörzsölésre jellegzetes, fűszeres-zsályás illatot árasztanak.
Virágzata felálló, karcsú, tömött álfüzér. A fajta egyik legfontosabb bélyege a nagyon sötét, bíborlila, majdnem feketés virágzati szár és csésze. Ezen nyílnak az élénk ibolyáskék, liláskék virágok. A sötét szárak és a kékeslila virágok együtt erős, grafikus hatást adnak.
Virágzása általában május végétől júliusig tart, majd visszavágás után gyakran másodvirágzásra is képes nyár végén.
Növényföldrajz
Az alapfaj, a Salvia nemorosa, Európa középső, keleti és délkeleti részén, valamint Nyugat-Ázsia egyes területein őshonos. Természetes élőhelyei főként szárazabb, napos gyepek, lösz- és sztyepprétek, erdőszegélyek, cserjés lejtők és meszes talajú nyílt termőhelyek.
A 'Caradonna' kertészeti fajta, természetes vad elterjedése nincs. Németországi szelekcióként vált ismertté, és a modern évelőágyások egyik leggyakrabban használt ligeti zsálya fajtája.
Eltérés az alapfajtól
A vad Salvia nemorosa virágzata változó lila, kékeslila vagy ibolyás árnyalatú, habitusa pedig állománytól függően lazább vagy kevésbé egységes lehet.
A 'Caradonna' fő eltérései:
-
sötétbíbor, majdnem fekete virágzati szárak,
-
erőteljesebb, tisztább ibolyáskék virágszín,
-
merevebb, függőlegesebb habitus,
-
kompaktabb, rendezettebb növekedés,
-
jobb díszkerti egyöntetűség,
-
erős kontraszt a szár és a virág között.
A fajta különösen a sötét szárak miatt ismerhető fel; ez adja meg jellegzetes, modern, határozott megjelenését.
Ökológiai igények
Fényigényes, melegkedvelő évelő. Teljes napon virágzik a leggazdagabban, és ott marad a legkompaktabb.
Kedveli:
-
a jó vízáteresztő talajt,
-
a közepesen száraz vagy mérsékelten üde termőhelyet,
-
a meszes vagy semleges kémhatást,
-
a közepesen tápanyagdús, nem túl kötött közeget.
Jól tűri a nyári meleget és a rövidebb száraz időszakokat. A pangó vizet, különösen télen, rosszul viseli. Túl árnyékos vagy túl tápdús helyen megnyúlhat, dőlésre hajlamosabbá válhat, és gyengébben virágzik.
Az első virágzás után érdemes visszavágni, mert így gyakran újabb virágszárakat hoz.
Felhasználás
A 'Caradonna' az egyik legjobb szerkezetadó és színező zsályafajta napos évelőágyásokban. Függőleges, sötét szárai miatt kiváló ritmust ad a beültetésnek.
Felhasználható:
-
napos évelőágyásokban,
-
prérikerti jellegű beültetésekben,
-
mediterrán hangulatú kertekben,
-
szárazságtűrő közterületi kiültetésekben,
-
rovarbarát kertekben,
-
szegélynövényként,
-
vágott virágként.
Jól társítható például Achillea, Nepeta, Perovskia, Echinacea, Gaura, Knautia, Stipa, Panicum, Molinia, Allium és Sedum fajokkal, illetve fajtákkal.
Virágait méhek, poszméhek és lepkék nagy számban látogatják. Hosszú díszértéke, jó szárazságtűrése és viszonylag alacsony fenntartási igénye miatt városi kiültetésekben is értékes.
Etimológia
A Salvia nemzetségnév a latin salvare, „gyógyítani”, „megmenteni” jelentésű igével hozható kapcsolatba. A név a zsályák régi gyógyászati használatára utal.
A nemorosa latin fajnév jelentése „ligeti”, „erdős helyen élő”. A nemus latinul ligetet, erdős területet jelent. Ez az alapfaj erdőszegélyekhez, ligetes, nyíltabb termőhelyekhez való kötődésére utal.
A 'Caradonna' fajtanév valószínűleg fantázianév. Pontos etimológiája nem egyértelmű, de hangzásában olaszos jellegű; a cara donna olaszul nagyjából „kedves hölgy” vagy „drága asszony” értelmű lehet. A kertészeti névhasználatban azonban elsősorban a fajta jelölésére szolgál, nem leíró botanikai névként.
