EN: common sage ‘Berggarten’
DE: Echter Salbei ‘Berggarten’
ES: salvia común ‘Berggarten’
Morfológia
A Salvia officinalis ‘Berggarten’ — berggarteni orvosi zsálya — örökzöld vagy félörökzöld, aromás félcserje. Általában 40–60 cm magasra nő, szélessége gyakran hasonló vagy nagyobb. Habitusa tömött, bokros, alacsonyabb és zömökebb, mint sok hagyományos orvosi zsálya alaké.
Levelei szélesek, tojásdadok vagy oválisak, erősen ráncos felületűek, vastagabb tapintásúak. Színük ezüstösszürke, szürkészöld vagy hamvaszöld. A levélzet erősen aromás, dörzsölésre jellegzetes zsályaillatot áraszt. A fajta egyik legfontosabb díszértéke a nagy, széles, puha hatású, szürkés lomb.
Virágzása kevésbé jelentős, mint az alapfajé. Virágai liláskékek vagy ibolyáskékek lehetnek, de a ‘Berggarten’ sokszor ritkábban és gyengébben virágzik, mint a közönséges orvosi zsálya. Díszkerti értékét elsősorban nem a virág, hanem a lomb adja.
Eltérés az alapfajtól
Az alapfaj, a Salvia officinalis, keskenyebb levelű, lazább bokrú, gyakrabban virágzó félcserje. A ‘Berggarten’ ettől főként habitusában és lombjában tér el.
Főbb eltérései:
-
levelei nagyobbak, szélesebbek és kerekdedebbek;
-
lombja erőteljesebb, ezüstösebb hatású;
-
habitusa tömöttebb, zömökebb;
-
kevésbé hajlamos felkopaszodni;
-
díszkerti értéke nagyobb, mert rendezettebb lombtömeget ad;
-
virágzása általában gyengébb vagy ritkább, mint az alapfajé.
A ‘Berggarten’ tehát inkább kiváló lombdíszű és fűszernövényként használható zsályafajta, nem pedig erős virágdíszű változat.
Növényföldrajz
Az alapfaj, a Salvia officinalis, a Mediterráneum és a Balkán térségéből származó faj. Természetes élőhelyei főként Dél-Európa száraz, napos, köves, meszes lejtőihez, cserjéseihez és sziklagyepeihez kapcsolódnak.
Őshonos vagy természetes előfordulású területei:
-
a Balkán-félsziget,
-
az Adriai-tenger térsége,
-
Dél-Európa egyes mediterrán vidékei,
-
szubmediterrán köves lejtők,
-
száraz, napos cserjések.
A ‘Berggarten’ kertészeti fajta, természetes elterjedési területe nincs. Növényföldrajzilag az alapfaj mediterrán–balkáni eredetéhez kapcsolható.
Ökológiai igények
Fény- és melegigényes növény. Teljes napon fejlődik a legszebben, és ilyen helyen lesz a lombja a legtömöttebb, legszürkés-ezüstösebb. Félárnyékban megélhet, de lazább, zöldebb és kevésbé kompakt lehet.
Kedveli:
-
a napos, meleg fekvést,
-
a jó vízáteresztő talajt,
-
a meszes vagy semleges kémhatást,
-
a száraz vagy mérsékelten száraz termőhelyet,
-
a kavicsos, köves, homokos vagy laza vályogtalajt.
A pangó vizet és a téli nedvességet rosszul tűri. Kötött, levegőtlen, túl nedves talajon könnyen károsodhat vagy kipusztulhat. Szárazságtűrése jó, begyökeresedés után kevés öntözést igényel.
Télállósága megfelelő, de hideg, nedves teleken károsodhat, különösen rossz vízelvezetésű talajon. Védett, napos fekvésben, kavicsos talajban vagy emelt ágyásban megbízhatóbb. Virágzás után vagy kora tavasszal enyhén visszavágható, de idős, fás részekbe erősen visszametszeni nem célszerű.
Felhasználás
A Salvia officinalis ‘Berggarten’ egyszerre dísz-, fűszer- és gyógynövény jellegű fajta. Kertekben főként szép, ezüstös, nagy levelű lombozata miatt értékes.
Felhasználható:
-
fűszerkertben,
-
napos évelőágyásokban,
-
mediterrán hangulatú kertekben,
-
kavicskertekben,
-
szárazságtűrő beültetésekben,
-
alacsony szegélyként,
-
dézsás növényként,
-
rózsák, díszfüvek és levendulák társításában.
Levelei fűszerként is használhatók, hasonlóan az orvosi zsályához. Erős aromája miatt húsételekhez, zsírosabb fogásokhoz, töltelékekhez, mártásokhoz és gyógyteákhoz is alkalmazzák, de mértékkel.
Gyógynövényként a zsályát hagyományosan toroköblítőként, emésztést segítőként és izzadáscsökkentőként tartják számon. Házi gyógyászati használata azonban óvatosságot igényel, különösen nagyobb mennyiségben, hosszabb ideig, várandósság alatt vagy idegrendszeri érzékenység esetén.
Dísznövényként jól társítható levendulával, kakukkfűvel, macskamentával, cickafarkkal, varjúhájjal, iringóval, perovszkiával, díszfüvekkel és más szárazságtűrő évelőkkel.
Etimológia
A Salvia nemzetségnév a latin salvare, vagyis „gyógyítani”, „megmenteni” igéből ered. Ez a zsályák régi gyógyászati használatára utal.
Az officinalis latin fajnév jelentése „gyógyszertári”, „gyógyászati célra használt”. Az ilyen fajnévvel jelölt növények régen hivatalos gyógynövényként vagy patikai alapanyagként szerepeltek.
A ‘Berggarten’ német eredetű fajtanév. Jelentése szó szerint „hegyi kert”:
-
Berg = hegy,
-
Garten = kert.
A név valószínűleg a fajta német kertészeti eredetére, illetve száraz, napos, köves, hegyvidéki jellegű termőhelyekhez illő megjelenésére utal.
