EN: purple sage
DE: Purpur-Salbei
ES: salvia púrpura
Morfológia
A Salvia officinalis ‘Purpurascens’ — bíborlevelű orvosi zsálya — örökzöld vagy félörökzöld, aromás félcserje. Általában 40–60 cm magas, bokros növekedésű, idősebb korban kissé fásodó tövű növény.
Levelei átellenes állásúak, hosszúkás-tojásdadok vagy lándzsásak, ráncos felületűek, molyhos tapintásúak. A fajta legfontosabb díszértéke a fiatal levelek és hajtások bíboros, lilásvörös, bronzos vagy szürkésbíbor színe. Később a lomb részben zöldülhet, de gyakran megmarad rajta a lilás, füstös árnyalat. A levél dörzsölésre erősen zsályás, aromás illatú.
Virágai többnyire ibolyáskékek vagy liláskékek, örvökben állnak a felálló virágzati száron. Virágzása késő tavasszal vagy nyár elején, általában május–júniusban történik. A fajta fő díszértékét azonban nem a virág, hanem a színes lomb adja.
A növény félcserjés jellegű: alsó hajtásrészei idővel fásodnak, ezért rendszeres, óvatos visszavágással tartható tömött és fiatalos állapotban.
Eltérés az alapfajtól
Az alapfaj, a Salvia officinalis, többnyire szürkészöld, ezüstös lombú, aromás félcserje. A ‘Purpurascens’ ettől elsősorban lombszínében tér el.
Főbb eltérései:
-
fiatal hajtásai és levelei bíborosak, lilásak vagy bronzosak;
-
lombja sötétebb, melegebb tónusú, mint az alapfajé;
-
díszkerti értéke nagyobb színhatású lombja miatt;
-
virágzás nélkül is erőteljes színfoltot ad;
-
különösen jól társítható ezüst, sárga, kék vagy világos virágú növényekkel.
Növekedési igényei alapvetően megegyeznek az orvosi zsályáéval, de a szép lombszínhez napos, meleg fekvés szükséges. Árnyékban a bíboros szín gyengül, a növény zöldebb és lazább lesz.
Növényföldrajz
Az alapfaj, a Salvia officinalis, mediterrán–balkáni eredetű növény. Természetes élőhelyei főként Dél-Európa, különösen az Adriai-tenger vidéke és a Balkán száraz, napos, köves lejtőihez kapcsolódnak.
Jellemző természetes élőhelyei:
-
mészköves hegyoldalak,
-
sziklás lejtők,
-
száraz cserjések,
-
szubmediterrán gyepek,
-
napos erdőszegélyek,
-
köves, jó vízáteresztő talajok.
A ‘Purpurascens’ kertészeti fajta, természetes elterjedési területe nincs. Növényföldrajzi szempontból az alapfaj mediterrán–dél-európai eredetéhez kapcsolódik.
Ökológiai igények
Fény- és melegigényes növény. Teljes napon fejlődik a legszebben, és ilyenkor lesz a lombszíne a legerőteljesebb. Félárnyékban megélhet, de lazább, kevésbé színes és gyengébben aromás lehet.
Kedveli:
-
a napos, meleg fekvést,
-
a jó vízáteresztő talajt,
-
a meszes vagy semleges kémhatást,
-
a száraz vagy mérsékelten száraz termőhelyet,
-
a kavicsos, köves, homokos vagy laza vályogtalajt.
A pangó vizet és a téli nedvességet rosszul tűri. Kötött, levegőtlen, nedves talajon könnyen károsodik, különösen télen. Szárazságtűrése jó, begyökeresedés után kevés öntözést igényel.
Hidegtűrése megfelelő, de a hosszú, nedves, hideg tél károsíthatja. Magyarországon napos, védett fekvésben, jó vízelvezetésű talajon tartható biztonságosan. Tavaszi enyhe visszavágással bokrosabb, fiatalabb lombot fejleszt; az erősen fás részekbe való mély visszametszést kerülni kell.
Felhasználás
A Salvia officinalis ‘Purpurascens’ egyszerre dísz-, fűszer- és gyógynövény jellegű fajta. Díszértékét főként bíboros, füstös árnyalatú lombja adja.
Felhasználható:
-
napos évelőágyásokban,
-
mediterrán kertekben,
-
fűszerkertekben,
-
kavicskertekben,
-
szárazságtűrő társításokban,
-
alacsony szegélyként,
-
dézsás növényként,
-
kontrasztnövényként ezüst vagy világos lombú fajok mellett.
Jól társítható levendulával, kakukkfűvel, macskamentával, cickafarkkal, varjúhájjal, iringóval, díszfüvekkel, santolinával, perovszkiával és más szárazságtűrő évelőkkel.
Levelei fűszerként hasonlóan használhatók, mint az orvosi zsályáé, bár díszváltozatként gyakran inkább lombszíne miatt ültetik. Erős aromája miatt mértékkel alkalmazzák húsételekhez, zsírosabb fogásokhoz, töltelékekhez, mártásokhoz és teakeverékekhez.
Gyógynövényi használatánál ugyanaz az óvatosság szükséges, mint az alapfajnál: nagy mennyiségben vagy tartósan fogyasztva nem ajánlott, különösen várandósság, szoptatás, epilepsziás hajlam vagy bizonyos gyógyszerek szedése esetén.
Etimológia
A Salvia nemzetségnév a latin salvare, vagyis „gyógyítani”, „megmenteni” igével hozható kapcsolatba. Ez a zsályák régi gyógyászati használatára utal.
Az officinalis latin fajnév jelentése „gyógyszertári”, „gyógyászati célra használt”. Az ilyen nevű növényeket régen hivatalos gyógynövényként vagy patikai alapanyagként tartották számon.
A ‘Purpurascens’ latin eredetű fajtanév jelentése „bíborodó”, „bíborossá váló”. A név a fajta fiatal leveleinek és hajtásainak jellegzetes bíboros, lilás-vöröses színére utal.
