Salvia yangii - kék sudárzsálya

Általános jellemzés

• Család: Lamiaceae – ajakosak

• Életforma: félcserje – az alsó része fásodik, a felső hajtások évelő, lágyszárú jellegűek.

• Magasság: általában 60–120(–150) cm, szélessége hasonló, sűrű, felhőszerű bokrot alkot.

Hajtás, kéreg

• Tövénél fás, ezüstös–barnásszürke szár,

• fölötte nagyon erősen elágazó, vékony, mereven felfelé álló oldalszárak.

• Az egész bokor laza, „füstös”, félátlátszó hatást kelt – fő dísze nyáron.

Levél

• Elliptikus–lándzsás, erősen szeldelt, szinte tollasan karéjos vagy mélyen csipkés levél.

• Szín: szürkészöld–ezüstös, a levelet finom molyhos szőrzet borítja.

• Illat: erősen aromás, zsályás–kámforos, fűszeres illatú, ha megdörzsöljük.

Virág

• Virágzási idő: nyár közepétől egészen ősz elejéig – hosszú, folyamatos virágzás.

• Virágzat:

  • a hajtások csúcsán hosszú, karcsú, elágazó bugák,

  • rajtuk örvökben állnak a kis virágok → messziről „lila köd” hatás.

• Virágok:

  • kicsi, ajakos (kétajkú) virágok,

  • színük levendulakék–ibolyáskék,

  • tömegesen nagyon dekoratívak, a rovarok (méhek, lepkék) kedvelik.

Növényföldrajz

• Őshazája Közép- és Belső-Ázsia térsége:

  • főleg Afganisztán, Pakisztán, Irán, a nyugat-indiai hegyvidékek környéke.

• Természetes élőhelyei:

  • száraz, napsütötte lejtők, köves–törmelékes hegyoldalak, félsivatagos gyepek,

  • jó vízáteresztő, sovány, gyakran meszes talajok.

Európában és Észak-Amerikában dísznövényként terjedt el, főleg évelőágyásokban, mediterrán jellegű kertekben.

Etimológia

• A faj sokáig Perovskia atriplicifolia néven szerepelt a szakirodalomban és a kertészetben.

• Molekuláris vizsgálatok alapján kiderült, hogy a Perovskia nagyon közel áll a Salvia nemzetséghez, ezért áthelyezték a Salvia-ba.

• Az új, érvényes név: Salvia yangii.

• „yangii” – a fajnév egy Yang vezetéknevű botanikusnak / kutatónak állít emléket (névadó személynév).

• Perovskia – Perovszkij orosz tábornok emlékére adott nemzetségnév,

• atriplicifolia – „Atriplex-szerű levelű”, a levélalakra utaló fajnév.

• A kertészeti gyakorlatban ma is gyakran használják a régi nevet („Perovskia”), de tudományosan Salvia yangii a helyes.

Kertészeti jellemzés – röviden

• Fény: teljes napfényben érzi jól magát, ott virágzik a leggazdagabban.

• Talaj:

  • kedveli a száraz, jó vízáteresztésű, köves–homokos, sovány talajokat,

  • túlságosan kötött, pangó vizes talajon könnyen kifagy / kirothad.

• Szárazságtűrés: kifejezetten jó – klasszikus „napimádó, szárazságtűrő évelő félcserje”.

• Télállóság:

  • a fás tövek többnyire télállók,

  • a felső hajtásokat tavasszal visszavágjuk (erős tőből újból kihajt).

Felhasználás

• Évelőágyásokba háttérnövénynek,

• mediterrán / „száraz” kertekbe, levendula, zsályák, díszfüvek társaságába,

• nagy felületen ültetve „kék-lila ködöt” ad, nagyon jó méhlegelő is.

Gyógyhatás

• Illóolaj-tartalma miatt vannak kísérleti in vitro eredményei (antimikrobiális, antioxidáns hatások), de nem klasszikus, bevett gyógy- vagy fűszernövény úgy, mint a közönséges orvosi zsálya (Salvia officinalis).