Morfológia
A Sambucus nigra (fekete bodza) nagy termetű, lombhullató cserje vagy kisebb fa, rendszerint 3–8 méter magas, kedvező körülmények között akár 10 métert is elérhet. Koronája szélesen boltozatos, laza szerkezetű. Kérge szürkésbarna, fiatalon sima, később repedezetté válik. A hajtások belsejét jellegzetes fehér, szivacsos bélszövet tölti ki.
Levelei átellenes állásúak, páratlanul szárnyaltak, többnyire 5–7 levélkéből állnak. A levélkék tojásdad-lándzsásak, hegyes csúcsúak, fűrészes szélűek. Megdörzsölve jellegzetes, erős illatot árasztanak.
Virágai május–júniusban nyílnak nagy, lapos bogernyőkben. Aprók, krémfehérek vagy sárgásfehérek, kellemes illatúak. Termése fényes fekete vagy sötétbíbor színű bogyószerű csonthéjas termés, amely nyár végén vagy ősz elején érik.
Növényföldrajz
A faj Európa nagy részén, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrika egyes területein őshonos. Magyarországon általánosan elterjedt. Erdőszegélyeken, cserjésekben, folyópartokon, romterületeken és települések közelében egyaránt gyakori.
Ökológiai igények
A Sambucus nigra rendkívül alkalmazkodóképes növény. Napos és félárnyékos helyeken egyaránt jól fejlődik. A nitrogénben gazdag, üde vagy mérsékelten nedves talajokat kedveli, de különféle talajtípusokon megél. Gyors növekedésű, jó sarjadóképességű faj. Jól tűri a városi környezetet, a légszennyezést és a metszést.
Felhasználás
A fekete bodza az egyik legismertebb gyógynövény és gyümölcstermő cserje Európában. Virágaiból szörpöt, teát, üdítőitalokat és különféle gyógykészítményeket készítenek. Termése lekvár, szörp, bor, pálinka, gyümölcslé és élelmiszer-színezék alapanyaga lehet. A virágzatot hagyományosan izzasztó, meghűlés elleni szerként alkalmazzák. Dísznövényként is kedvelt, számos színes levelű és oszlopos fajtája ismert.
Toxicitás
A növény nyers termése, levele, kérge és magja cianogén glikozidokat (elsősorban szambunigrint) tartalmaz, amelyek emésztőrendszeri panaszokat, hányingert, hányást és hasmenést okozhatnak. Az érett termések hőkezelés után biztonságosan fogyaszthatók, mivel a mérgező vegyületek nagy része lebomlik. A virágok általában biztonságosan felhasználhatók.
Etimológia
A Sambucus név valószínűleg a görög sambyké vagy sambuca szóból ered, amely egy bodzafából készített ősi hangszer neve volt. A nigra latin szó, jelentése „fekete”, amely az érett termések sötét színére utal. A magyar bodza szó régi szláv eredetű növénynév.
