Morfológia
A Sanguisorba officinalis 'Tanna' alacsonyabb, kompakt növekedésű, lágyszárú évelő a rózsafélék családjából. Az alapfaj magyar neve őszi vérfű vagy orvosi vérfű.
A fajta rendszerint 40–60 cm magasra nő, ritkábban kedvező körülmények között kissé magasabb lehet. Bokros, tömött tövet képez, de virágszárai karcsúak, ezért a növény összhatása könnyed, természetes.
Levelei páratlanul szárnyaltak, sok apró, tojásdad vagy hosszúkás levélkéből állnak. A levélkék széle finoman fogazott. A lomb kékeszöld vagy szürkészöld árnyalatú, finom, páfrányszerű hatású, és már virágzás előtt is díszítő értékű.
Virágzata rövid, tömött, hengeres vagy tojásdad fejecske. A virágfejek sötét bordóvörösek, barnásvörösek vagy mély bíborvörösek, karcsú szárakon emelkednek a lomb fölé. Virágzása általában júniustól vagy júliustól szeptemberig tart. A kis, gombszerű virágzatok finoman mozognak a szélben, ezért a fajta nagyon jó „lebegő” szerkezeti elem az évelőágyban.
Növényföldrajz
Az alapfaj, a Sanguisorba officinalis, Európa és Ázsia mérsékelt övi területein szélesen elterjedt. Magyarországon is őshonos, főként üde és nedves gyepekben fordul elő.
Jellemző élőhelyei:
-
nedves kaszálórétek,
-
láprétek,
-
mocsárrétek,
-
patakpartok,
-
üde hegyi rétek,
-
időszakosan nedves, tápanyagban gazdag gyepek.
A 'Tanna' kertészeti fajta, természetes vad elterjedése nincs. Az alapfaj alacsonyabb, kompaktabb, díszkerti szelekciói közé tartozik.
Eltérés az alapfajtól
A vad Sanguisorba officinalis gyakran magasabb, 80–120 cm-es, erőteljesebb növekedésű növény. Természetes állományokban habitusa változó, és inkább réti, magasfüvű jellegű.
A 'Tanna' főbb eltérései:
-
alacsonyabb, kompaktabb növekedésű,
-
rendezettebb, tömörebb bokrot képez,
-
finomabb, arányosabb virágszárakat hoz,
-
díszkerti használatban jobban kezelhető,
-
alacsonyabb ágyásszintekben is alkalmazható,
-
sötét bordóvörös virágfejei különösen jól érvényesülnek díszfüvek között.
A 'Pink Tanna' nevű változattól eltérően a 'Tanna' virágszíne sötétebb, vöröses-bordós, nem rózsaszín.
Ökológiai igények
Napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. Teljes napon gazdagabban virágzik, de ehhez fontos, hogy a talaj ne száradjon ki tartósan.
Kedveli:
-
az üde vagy mérsékelten nedves talajt,
-
a humuszban gazdag, közepesen tápanyagdús közeget,
-
a jó vízgazdálkodású, de nem pangó vizes talajt,
-
a semleges vagy enyhén savanyú kémhatást.
Az alapfaj nedves rétek növénye, ezért a 'Tanna' sem való kifejezetten száraz, forró, sovány termőhelyre. Rövidebb száraz periódust elvisel, de tartós aszályban gyengébben fejlődik és kevesebbet virágzik.
Télállósága jó. Fenntartása egyszerű: a száraz szárakat tél végén vagy kora tavasszal célszerű visszavágni.
Felhasználás
A 'Tanna' kiváló természetközeli, réti hangulatú évelő. Alacsonyabb termete miatt előrébb is ültethető, mint a magasabb vérfűfajták.
Felhasználható:
-
természetközeli évelőágyásokban,
-
nedvesebb réthatású beültetésekben,
-
díszfüvek közé ültetve,
-
prérikerti jellegű, de nem túl száraz társításokban,
-
vízpartok közelében,
-
évelőágyások elő- vagy középső zónájában,
-
vágott virágként.
Jól társítható például Molinia, Deschampsia, Carex, Persicaria, Veronicastrum, Filipendula, Thalictrum, Geranium, Salvia, Echinacea és Achillea fajokkal, illetve fajtákkal.
Virágai vonzzák a beporzó rovarokat. Finom lombja és sötét, apró virágfejei miatt különösen értékes olyan beültetésekben, ahol a természetes mozgás, áttörtség és hosszú nyári-őszi díszérték fontos.
Etimológia
A Sanguisorba nemzetségnév latin eredetű: a sanguis jelentése „vér”, a sorbere jelentése „felszívni”, „elnyelni”. A név a növény régi gyógyászati használatára utal, különösen vérzéscsillapító hatásával hozták kapcsolatba.
Az officinalis fajnév azt jelenti, hogy „gyógyszertári”, „orvosi használatú”. Olyan növényeknél alkalmazták, amelyeket régen hivatalos gyógynövényként tartottak számon.
A 'Tanna' fajtanév eredete nem teljesen egyértelmű; kertészeti fantázianévként kezelhető. A név a gyakorlatban az alacsony, kompakt, sötétvörös virágú szelekciót jelöli.
