Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Santolina rosmarinifolia - zöld cipruska

rosmarinifolia.png

EN: rosemary-leaved lavender cotton
DE: Rosmarin-Heiligenkraut
ES: santolina verde

Morfológia

A Santolina rosmarinifolia — rozmaringlevelű cipruska — alacsony vagy középmagas, örökzöld, aromás félcserje a fészkesvirágzatúak családjából. Általában 30–60 cm magasra nő, hasonló vagy kissé nagyobb szélességgel. Habitusa tömött, bokros, idősebb korban részben fásodó tövű.

Levelei keskenyek, szálasak vagy lándzsás-szálasak, a rozmaring leveleire emlékeztetők. Színük zöld, szürkészöld vagy enyhén hamvaszöld. A levelek finoman tagoltak vagy keskenyen szeldeltek lehetnek, erősen aromás illatúak, különösen dörzsölésre. A lomb sűrű, finom textúrájú, ezért nyírt szegélyként is mutatós.

Virágzata nyáron fejlődik. A virágzati szárak a lomb fölé emelkednek, végükön apró, gombszerű, sárga fészekvirágzatok ülnek. A virágfejek szabályos, gömbölyded alakúak, sugaras nyelves virágok nélküliek, inkább kis sárga gombokra emlékeztetnek. Virágzása többnyire június–júliusban történik.

A növény teljes hajtásrendszere illóolajokat tartalmaz, ezért jellegzetesen fűszeres, kissé kámforos, ürmös-ciprusos illatú.

Növényföldrajz

A Santolina rosmarinifolia nyugat-mediterrán eredetű faj. Természetes elterjedése elsősorban az Ibériai-félszigethez, különösen Spanyolország és Portugália száraz, napos, köves vidékeihez kapcsolódik.

Előfordulása jellemző:

  • Délnyugat-Európában,

  • az Ibériai-félszigeten,

  • mediterrán száraz cserjésekben,

  • köves lejtőkön,

  • mészköves vagy szilikátos, sovány talajú élőhelyeken,

  • nyílt, napos, száraz növénytársulásokban.

A mediterrán száraz félcserjések és alacsony cserjés vegetáció jellegzetes, aromás levelű növényei közé tartozik.

Ökológiai igények

Kifejezetten fény- és melegigényes növény. Teljes napon fejlődik szépen, árnyékban megnyúlik, felritkul, és elveszíti tömött, ezüstös-zöldes mediterrán jellegét.

Kedveli:

  • a napos, meleg fekvést,

  • a jó vízáteresztő talajt,

  • a száraz vagy mérsékelten száraz termőhelyet,

  • a meszes vagy semleges kémhatást,

  • a kavicsos, köves, homokos vagy laza vályogtalajt,

  • a tápanyagban inkább szegényebb talajt.

A pangó vizet, kötött agyagtalajt és téli nedvességet rosszul tűri. Túl nedves vagy túl tápanyagdús talajon a növény fellazul, kevésbé lesz tartós, és télen könnyebben károsodik.

Szárazságtűrése jó, begyökeresedés után kevés öntözést igényel. Fagytűrése mérsékelt; Magyarországon napos, védett fekvésben, jó vízelvezetésű talajon tartható biztonságosabban. Hideg, nedves teleken visszafagyhat vagy kipusztulhat.

Virágzás után enyhén visszavágható, hogy tömött maradjon. Az idős, erősen fás részekbe való mély visszametszést kerülni kell, mert onnan gyengébben hajt ki.

Felhasználás

A Santolina rosmarinifolia értékes mediterrán jellegű lomb- és virágdíszű félcserje. Finom lombja, aromás illata és sárga gombvirágzatai miatt napos, száraz kertekben különösen jól használható.

Felhasználható:

  • mediterrán kertekben,

  • kavicskertekben,

  • szárazságtűrő évelőágyásokban,

  • alacsony nyírt szegélyként,

  • sziklakerti jellegű ültetésekben,

  • fűszeres illatú kertrészekben,

  • dézsás növényként,

  • levendula, zsálya és kakukkfű társaságában,

  • méh- és rovarbarát beültetésekben.

Jól társítható Lavandula, Salvia, Nepeta, Thymus, Helichrysum, Stachys byzantina, Perovskia, Achillea, Eryngium, Stipa és más szárazságtűrő, mediterrán karakterű növények mellé.

Régebben egyes cipruska fajokat molyűző, illatosító vagy gyógynövényként is használtak, de mai kertészeti alkalmazása elsősorban díszítő és aromás jellegű. Házi gyógyászati felhasználása nem általános.

Etimológia

A Santolina nemzetségnév eredete nem teljesen egyértelmű. Gyakran a latin sanctus — „szent” — és linum — „len” — szavakkal hozzák összefüggésbe, vagy régi mediterrán növénynévi eredetűnek tekintik. A név a dél-európai aromás félcserjék régi botanikai elnevezéseihez kapcsolódik.

A rosmarinifolia latin összetétel:

  • Rosmarinus = rozmaring,

  • folium = levél.

Jelentése „rozmaringlevelű”. A fajnév a növény keskeny, hosszúkás, aromás leveleire utal, amelyek a rozmaring lombjára emlékeztetnek.

A magyar rozmaringlevelű cipruska név ugyanezt fejezi ki: a faj a cipruskák közé tartozó, rozmaringra emlékeztető levelű, mediterrán félcserje.

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek