Jelenleg elfogadott neve:
Sarcococca hookeriana var. humilis
Leírás (morfológia, életforma)
-
Életforma: alacsony, örökzöld, lassan terjedő cserje, tipikus árnyéki talajtakaró. Több forrás 30–60 cm-es magasságot és 60–100 cm-es terjedést ad, sűrű, sarjakkal szélesedő bokrot alkot.
-
Hajtás, levél:
-
széles, fényes, keskeny-lándzsás / elliptikus, sötétzöld levelek (kb. 4–9 cm hosszúak), bőrneműek, épek;
-
habitusa „párnaszerű”, szőnyegszerű állományt hoz létre.
-
-
Virág:
-
tél közepétől kora tavaszig (december–március) nyílnak a nagyon illatos, krémfehér, „rojtos” virágok, gyakran rózsaszínes/pirosas porzókkal;
-
a virágok a levélhónaljakban, részben a lombozat alatt rejtve ülnek.
-
-
Termés:
-
kis, fekete vagy kékesfekete, fényes bogyószerű termés, 6–8 mm, sokáig a növényen marad.
-
-
Kertészeti igény:
-
félárnyék–árnyék, napra nem való (levelei kifakulnak);
-
üde, humuszos, jó vízáteresztő talaj, de meglepően száraztűrő árnyékban is;
-
kiváló örökzöld talajtakaró fa alá, északi fal mellé, utak szegélyére.
-
Növényföldrajz (származás, élőhely)
A Sarcococca hookeriana faj, amelynek humilis a törpe változata, Nyugat-Kínából és a Himalája térségéből származik (Kína, Afganisztán, Északkelet-India, Bhután, Nepál).
Élőhelye eredetileg:
-
hegyvidéki lomberdők, árnyas bozótosok;
-
hűvös, párás, humuszos talajok, 1200–3000 m magasság között (a faj egészére nézve).
A var. humilis e faj törpe, összetömörödött habitusú formája, amelyet a nyugati díszkertészet talajtakaróként használ.
Etimológia
-
Sarcococca – a görög sarkos („hús”) + kokkos („bogyó”) szavakból: jelentése kb. „húsos bogyó”, utalás a fajokra jellemző húsos termésre.
-
hookeriana – Sir Joseph Dalton Hooker brit botanikus (Kew Gardens igazgatója) tiszteletére kapta a nevét.
-
humilis – latinul „alacsony, törpe”, ami a változat jellegzetesen alacsony növekedésére utal.
Védettség, természetvédelmi helyzet
-
Nem szerepel jelentős nemzeti vagy nemzetközi vörös listákon külön védett fajként;
-
elsősorban dísznövényként, kertekben fordul elő;
-
a brit és ír invasive-növény útmutatókban kifejezetten ajánlott alternatívaként jelenik meg invazív fajok helyett – tehát nem tekintik invazívnak.
Toxicitás
-
több adatbázis szerint nem ismert komoly mérgező hatása, nem tartják erősen toxikus növénynek;
-
a RHS viszont a fajt „potenciálisan ártalmas” kategóriába sorolja: a bogyók „díszítő értékűek – nem fogyasztásra valók”, és kesztyű viselését javasolják munka közben.
-
egy másik kertészeti leírás kifejezetten azt írja, hogy a gyümölcsök „nem ehetők, de nem is mérgezők” – azaz legfeljebb enyhe gyomor-bélrendszeri irritáció várható nagyobb mennyiség lenyelésekor.
-
bogyók, levelek, más részek ne kerüljenek fogyasztásra
