EN: winter savory
DE: Winter-Bohnenkraut
ES: ajedrea de monte
Morfológia
A hegyi borsikafű (Satureja montana) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, örökzöld vagy félörökzöld, évelő félcserje. Töve erősen fásodó, számos felálló vagy kissé szétterülő hajtást fejleszt. Magassága rendszerint 20–50 cm, kedvező körülmények között ennél nagyobb is lehet.
Levelei átellenesen állnak, keskeny lándzsásak vagy vonalas-lándzsásak, 1–3 cm hosszúak, sötétzöldek, bőrneműek és mirigyszőrökkel tarkítottak. A levelek erősen aromásak, összedörzsölve borsos, fűszeres illatot árasztanak.
Virágai a hajtások felső részén, levélhónaljakban fejlődnek. A párta fehér, halvány rózsaszín vagy enyhén lilás árnyalatú. Virágzási ideje általában júliustól szeptemberig tart. Termése négy részre hasadó makkocska.
A faj jól tűri a szárazságot, és idősebb korára tömött, bokros habitusú növénnyé fejlődik.
Növényföldrajz
Őshonos a mediterrán térségben és Dél-Európa mészkőhegységeiben. Természetes előfordulási területe az Ibériai-félszigettől a Balkán-félszigetig húzódik, valamint megtalálható Kis-Ázsia egyes részein is.
Közép-Európában és a Kárpát-medencében elsősorban termesztett vagy kivadult növényként fordul elő. Számos országban gyógynövényként és fűszernövényként termesztik.
Ökológiai igények
Fényigényes növény, teljes napsütésben fejlődik a legszebben. A száraz, meleg klímát kedveli, jól alkalmazkodott a mediterrán viszonyokhoz.
Talajjal szemben nem igényes, de a jó vízáteresztő képességű, meszes vagy enyhén lúgos talajokon fejlődik legjobban. A pangó vizet rosszul tűri, a túlzott nedvesség gyökérrothadást okozhat.
Szárazságtűrése kiváló, ezért sziklakertbe, kavicskertbe és extenzív ültetésekbe is alkalmas. Télállósága jó, de a hideg, nedves telek károsíthatják.
Virágai nektárban gazdagok, ezért méhek, poszméhek és más beporzó rovarok számára fontos táplálékforrást jelentenek.
Felhasználás
A hegyi borsikafű régóta ismert fűszer- és gyógynövény.
Fűszernövényként
-
húsételek, kolbászok ízesítésére,
-
bab- és lencseételekhez,
-
zöldséges fogásokhoz,
-
ecetek és fűszerkeverékek készítéséhez használják.
Íze erőteljesebb és csípősebb, mint az egyéves kerti borsikafűé (Satureja hortensis).
Gyógynövényként
-
emésztést serkentő,
-
étvágyjavító,
-
görcsoldó,
-
enyhe fertőtlenítő hatása miatt alkalmazzák.
Illóolaja timolt és karvakrolt tartalmaz, amelyek antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkeznek.
Dísznövényként
-
sziklakertben,
-
mediterrán hangulatú kertekben,
-
alacsony szegélynövényként,
-
méhlegelőként egyaránt értékes.
Etimológia
A Satureja nemzetségnév eredete bizonytalan. Valószínűleg a latin satureia vagy satyrus szóból származik. Az ókori rómaiak a növényt a szatírokkal hozták kapcsolatba, és afrodiziákus hatást tulajdonítottak neki.
A montana fajnév latin eredetű, jelentése „hegyi” vagy „hegyekben élő”, ami a faj természetes élőhelyére, a száraz, sziklás hegyoldalakra utal.
