Morfológia
A Smilax excelsa (magas szárú csucsókainda vagy kaukázusi szmilax) erőteljes növekedésű, fásodó, örökzöld vagy félörökzöld kúszónövény. Hajtásai több méter hosszúra, kedvező körülmények között akár 10–15 méterre is megnőhetnek. A szár rendszerint erősen tüskés, a tüskék lefelé hajlanak, segítve a kapaszkodást.
Levelei váltakozó állásúak, bőrneműek, fényes sötétzöldek, tojásdadok vagy szélesen lándzsásak, 5–15 cm hosszúak. A levélerek jellegzetesen ívesen futnak a levél csúcsa felé, ami a Smilacaceae család fontos bélyege. A levélnyél tövén két kapaszkodó kacs fejlődik.
Kétlaki növény. Apró, zöldessárga virágai gömbös ernyőkben nyílnak. Termése gömb alakú bogyó, amely éréskor pirosból sötétlila vagy fekete színűvé válik.
Növényföldrajz
A faj Délkelet-Európa és Délnyugat-Ázsia őshonos növénye. Elterjedési területe a Balkán-félszigettől a Fekete-tenger térségén, Törökországon és a Kaukázuson át Észak-Iránig húzódik.
Természetes élőhelyein erdőkben, cserjésekben, folyóvölgyekben és hegyvidéki lombos erdőkben fordul elő. Európa egyik legnagyobb termetű őshonos liánja.
Ökológiai igények
A Smilax excelsa félárnyékos vagy világos erdei környezetet kedvel. Legjobban humuszban gazdag, jó vízellátású talajokon fejlődik, de viszonylag jól tűri a nyári szárazságot is.
Melegkedvelő faj, amely különösen a szubmediterrán és a pontusi klímaterületeken gyakori. Az idősebb növények jelentős szárazságtűréssel rendelkeznek, ugyanakkor a fiatal egyedek érzékenyebbek a szélsőséges körülményekre.
Társulás
A faj elsősorban melegkedvelő lombos erdők, tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, folyómenti ligeterdők és cserjések jellegzetes liánja.
Gyakran kapaszkodik tölgyfajokra (Quercus spp.), gyertyánokra (Carpinus spp.), kőrisekre (Fraxinus spp.) és különféle cserjékre. A Balkán és a Kaukázus egyes erdőiben összefüggő, nehezen átjárható liánszövevényeket alkothat.
Felhasználás
Dísznövényként elsősorban botanikus kertekben és gyűjteményekben találkozhatunk vele. Fényes lombja, erőteljes növekedése és dekoratív termése miatt értékes kúszónövény.
Fiatal hajtásait egyes területeken főzve vagy párolva fogyasztják, hasonlóan más Smilax-fajokhoz. A gyökértörzset a népi gyógyászatban alkalmanként alkalmazták tisztító vagy reumatikus panaszokat enyhítő szerként.
Toxicitás
A Smilax excelsa nem tartozik a kifejezetten erősen mérgező növények közé. Bogyói azonban nagyobb mennyiségben fogyasztva emésztőrendszeri panaszokat, hányingert vagy hasmenést okozhatnak.
A levelek és a hajtások általában nem számítanak veszélyesnek, de a növény tüskéi gyakran okoznak mechanikai sérüléseket. A gyógyászati célú felhasználás során a túlzott fogyasztás kerülendő.
Etimológia
A Smilax név az ókori görög mitológiából származik. A legenda szerint Szmilax egy nimfa volt, akit az istenek kúszónövénnyé változtattak. A név később az egész nemzetség elnevezésévé vált.
Az excelsa latin szó, jelentése „magas”, „kiemelkedő”, „fenséges”. Ez a faj rendkívül erőteljes növekedésére és nagy méretére utal.
A faj tudományos neve tehát nagyjából „magasra növő szmilaxként” értelmezhető, ami jól tükrözi Európa egyik legimpozánsabb őshonos liánjának jellegét.
