Sophora japonica - japánakác

Jelenleg elfogadott neve: Styphnolobium japonicum

Jellemzése

• Életforma: lombhullató nagy fa, jó termőhelyen 20–25(–30) m magasra is megnő, széles, boltozatos koronával.

• Kéreg: fiatalon simább, szürkés; idősen mélyen repedezett, sötétbarna.

• Hajtás: zöldes–barnás, vastag, sokszor kissé zegzugos; fiatalon kissé szögletes.

• Levél:

  • páratlanul szárnyalt, 15–25 cm hosszú,

  • 7–15 ovális vagy lándzsás, ép szélű levélke alkotja, fényes zöld, fonákja világosabb,

  • ősszel többnyire sárgászöld–sárga lombszínt ad (nem túl látványos, de kellemes).

• Virág:

  • nyár végén (VII–VIII., gyakran amikor már kevés díszfa virágzik),

  • krémfehér, pillangós virágok nagy, laza, felálló bugákban (akár 20–30 cm),

  • enyhén édeskés illat, jó méhlegelő.

• Termés:

  • hosszú, gyöngysorszerű hüvely, köztük beszűkülésekkel – olyan, mintha a magok külön „gyöngyök” lennének összefűzve,

  • zöldből barnára érik, gyakran tél elejéig a fán marad; innen a „csörgőfa” név.

• Gyökérzet: mélyre hatoló, erőteljes; emiatt viszonylag szárazságtűrő és szélálló.

Növényföldrajz (származás, elterjedés)

• Őshonos: nem Japánban, hanem főleg Kína és Korea keleti, melegebb vidékein. Japánban is nagyon régen ültetik, ezért tűnhet őshonosnak, de oda behurcolt díszfa.

• Élőhely eredetileg: folyóvölgyek, ligeterdők, településközeli ültetvények; meleg, nyáron is csapadékos klíma.

• Ma:

  • Dísz- és sorfaként világszerte ültetik a mérsékelt övben.

  • Közép-Európában főleg városi utcafaként, parkfaként ismert: jól tűri a szennyezett levegőt, sópermetet, városi klímát.

• Igények:

  • Fekvés: napos helyet szereti; félárnyékban is nő, de gyengébben virágzik.

  • Talaj: közepes–jó vízáteresztésű, inkább meszes vagy semleges, városi, tömörödött talajban is megél; pangó vizet nem kedvel.

  • Télállóság: nálunk általában megbízható (kb. USDA 6); nagyon hideg, kontinentális klímán fiatal korban fagyérzékeny lehet.

Felhasználás, sajátosságok

• Utcafa és parkfa:

  • késői fakadása miatt kevésbé károsítják a tavaszi fagyok,

  • késői virágzása miatt hosszú díszidőt ad, amikor sok fásszárú már „csöndben van”.

• Gyógynövény: főleg Kínában a bimbókat (Flos sophorae) használják hagyományosan (vérzéscsillapító, ér-erősítő hatású drog – rutin és egyéb flavonoidok).

• Veszély: nagyobb mennyiségben a mag és zöld részek mérgezők lehetnek (alkaloidok, szaponinok.

Etimológia

• Sophora / Styphnolobium

  • a „Sophora” név valószínűleg az arab „sufayra / sophora” szóból ered, amelyet régóta használtak egy hüvelyes faféle nevére; Linné innen vette át.

  • a modern rendszertan a japánakácot külön nemzetségbe tette (Styphnolobium), de kertészeti körökben a régi Sophora név nagyon elterjedt, ezért maradt meg.

  • A Styphnolobium név két görög szóból áll:

    • styphnos (στύφνος) = fanyar, összehúzó, cserzőízű

    • lobos / lobion (λοβός / λοβίον) = hüvelytermés, tok, de általánosan lebeny jelentésű növénytani szó is

  • A Styphnolobium elkülönítése a Sophora nemzetségtől viszonylag modern taxonómiai döntés, főleg a gyökérgümők hiánya és egyes virológiai, anatómiai különbségek miatt.

• japonica / japonicum

  • jelentése: „japán”; a faj először Japánból került be az európai kertészetekbe, innen a félrevezető név.

• magyar nevek:

  • japánakác – a „japán” eredetre utaló díszfa-név,

  • Kínai-pagodafa.