Sorbus aria

Jelenlegi név: Aria edulis (Willd.) M.Roem.

Morfológia

• Életforma, méret: lombhullató kis–közepes termetű fa, ritkábban nagyobb cserje. Koronája fiatalon inkább kúpos/ovális, később kerekdedebb, tömöttebb.

• Törzs, kéreg: fiatalon sima, szürkés; idővel finoman repedezővé válhat. A vesszők szürkésbarnák, a rügyek kicsik, tojásdadok.

• Levél (kulcsbélyeg): egyszerű, váltakozó állású, széles tojásdad–elliptikus levél, a széle fűrészes vagy karéjosan fogazott (a levél formája változékony lehet). A levél fonáka sűrűn fehéres-szürkén molyhos (innen a „lisztes” jelző), ezért szélben a lomb gyakran „ezüstösen villan”.

• Virág: késő tavasszal nyílik; virágai fehérek, sokvirágú, lapos bogernyőben (ernyős bugában). Jó rovarcsalogató.

• Termés: kisméretű almatermés, éretten piros–narancspiros, többnyire gömbölyded. Húsa lisztes, fanyar, gyakran csak utóérve/dermedés után kellemesebb; a termést madarak is fogyasztják.

• Növekedés, tűrés: közepes növekedésű; jól viseli a szárazabb időszakokat és a szeles, kitett termőhelyeket, ha a talaj nem pangó vizes.

Növényföldrajz

• Elterjedés: Európa nagy részén őshonos, különösen a hegy- és dombvidékek melegebb, meszes vidékein gyakori; több helyen ültetett, így másutt is előfordulhat.

• Élőhely: sziklagyepek, karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, erdőszegélyek, köves lejtők, ritkás erdők. Szereti a mozaikos, félig nyílt élőhelyeket.

• Fényigény: alapvetően fénykedvelő, de félárnyékot is tűr; legszebben széleken, lékekben, napsütötte lejtőkön fejlődik.

• Talajigény: gyakran mészkedvelő, kedveli a jó vízáteresztő, köves–humuszos talajokat; a tartósan vizes, levegőtlen talajokat rosszul tűri.

• Ökológiai szerep: virágai beporzókat táplálnak, termése sok madárnak fontos; pionír jelleggel is megjelenhet köves, bolygatott helyeken.

Felhasználás

• Díszfa: nagyon értékes díszfa a fehéres levélfonák, a tavaszi virágzás és az őszi lombszíneződés miatt; várostűrése közepes, de szárazabb, napos helyeken jól tartható.

• Faanyag: kemény, finom szövetű; kisebb asztalosmunkákra, esztergálásra, faragásra alkalmas lehet, bár nem tartozik a leggyakoribb ipari fafajok közé.

• Gyümölcs: a termés ehető, de többnyire fanyar és lisztes; feldolgozva (zselé, lekvár, keverékpálinka/erjesztett italok ízesítése) használható, helyi hagyományokban.

• Ökológiai/élőhelyi haszon: madárbarát faj, erdőszegélyekben és lejtőkön talajmegkötő, biodiverzitást növelő szerepű.

Etimológia

• Sorbus: latin eredetű, a berkenyék régi latin neve.

• aria: a név régi, középkori latin–újlatin hagyományból származó fajjelző; a „fehér” (molyhos) levélfonákú berkenyék körére rögzült botanikai névként.