Sorbus borbasii

A Sorbus borbasii egy ritka, ún. mikrofaj berkenye a Sorbus aria („lisztes berkenye”) rokonságából, valószínűleg hibrid eredetű, apomiktikus (maggal, de gyakorlatilag ivartalanul szaporodó) taxon. 

Leírás (morfológia)

• Életforma:
  Kisebb fa vagy nagy cserje, többnyire 4–8(–10) m magas, gyakran többtörzsű, terebélyes vagy tojásdad koronával.

• Kéreg:
  Fiatalon sima, szürkés, később sötétebb, finoman repedezett; a korona ágrendszere lisztes/fehérberkenye-szerű.

• Levél:

  • inkább tojásdad–elliptikus,

  • széle sekélyen karéjos vagy fogacskás, nem olyan mélyen tagolt, mint a barkócaberkenyéé (S. torminalis),

  • a levél felszíne zöld, fonáka lisztesen molyhos, fehéres-szürkés – innen a „lisztes” jelleg,

  • levélnyél rövid, rügyei tompábbak (aria-körhöz illő karakter).

• Virág:

  • tavasz végén (V–VI) fehér, 5 szirmú, sátorvirágzatban (bogernyőkben),

  • erősen nektártermő, méhlegelőként is jelentős – mint a többi berkenye.

• Termés:

  • kis almácska, általában pirosas–narancsvörös,

  • kissé lisztes állagú, csersavas; madarak szívesen fogyasztják, az embernek inkább csak lekvárnak / pálinkának érdekes, ha egyáltalán gyűjtik.

• Szaporodás:
  A legtöbb ilyen mikrofajhoz hasonlóan valószínűleg apomiktikus (a magoncok is „klónok”), ezért a morfológiája viszonylag egységes egy-egy állományban, de az egész aria-komplexen belül vannak átmeneti alakok.

Növényföldrajz (areál, élőhely)

• A szakirodalom általában Kárpát-medencei / közép-európai mikrofajként említi,

  • leírása magyarországi anyagon alapul,

  • valószínű elterjedése nyugat–közép-magyarországi domb- és hegyvidékekre és szomszédos régiókra (pl. szlovák, osztrák határvidék) korlátozódik.

• Élőhelye:

  • szárazabb, melegebb domb- és hegyoldalak,

  • mészkő/dolomit vagy egyéb bázikus alapkőzet, sziklaletörések, karsztbokorerdők, erdőszegélyek,

  • fénykedvelő: leginkább a nyíltabb, sziklagyepszegélyes berkenyés–molyhos tölgyes mozaikban érzi jól magát.

Etimológia

• Sorbus – már a latinban is használt név több berkenyefajra; valószínű indoeurópai eredetű szó, a „berkenye” ősi neve.

• borbasii – Borbás Vince (Vince Borbás, 1844–1905) magyar botanikus, flórakutató tiszteletére adott fajnév.

  • Borbás a magyar flórakutatás egyik kulcsfigurája, számos Kárpát-medencei növény leírásához, helyi formák elkülönítéséhez köthető; több taxon viseli a nevét (pl. Sesleria borbasii, Pulsatilla borbasiana stb.).

Sorbus borbasii egy ritka, Kárpát-medencei lisztes berkenye-mikrofaj, amely a mészkő-dombvidéki, berkenyés–molyhos tölgyes mozaikokhoz kötődik, és nevét Borbás Vince magyar botanikusról kapta.

Borbás Vince, a 19. századi magyar botanika kiemelkedő alakja

A Sorbus borbasii nagyon szűk elterjedésű, Kárpát-medencei mikrofaj, ezért természetvédelmi szempontból értékes ritkaság, de az aktuális jogi védettségi kategóriáját (védett / fokozottan védett, pontérték stb.) országonként külön jogszabály határozza meg.

• Természetvédelmi státusz: Védett növény, a Magyarországon védett és fokozottan védett növények listáján szerepel.
• Természetvédelmi értéke: 10.000 Ft