Sorbus intermedia jellemzése
Morfológia
A Sorbus intermedia (svéd berkenye) lombhullató, közepes termetű fa, rendszerint 10–18 méter magas. Koronája szabályos, tojásdad vagy szélesen kerekded, sűrű ágrendszerrel. Törzse egyenes, kérge szürkésbarna, idősebb korban finoman repedezett.
Levelei egyszerűek, szélesen tojásdadok, sekélyen karéjosak vagy durván fogazottak. A levélfelszín sötétzöld és enyhén fényes, a fonák jellegzetesen szürkésfehéren molyhos. A levelek vastagabbak, bőrszerűbbek, mint sok más berkenyénél. Ősszel sárgás, narancsos vagy vöröses színekre változnak.
Virágai tavasszal nyílnak, fehérek, bogernyős virágzatokban. Termései narancsvörös vagy piros áltermések, amelyek ősszel érnek és sokáig a fán maradhatnak.
Növényföldrajz
A faj Észak-Európában őshonos, elsősorban Svédország déli részén és a Balti-tenger térségében. Gyakran ültetik Közép- és Észak-Európában városi környezetben is.
Ökológiai igények
A Sorbus intermedia fényigényes vagy félárnyéktűrő. Jól alkalmazkodik a városi környezethez, tűri a légszennyezést, a szelet és a szárazabb viszonyokat is. A jó vízáteresztő, középkötött talajokon fejlődik legjobban, de viszonylag igénytelen. Fagytűrése kiváló.
Felhasználás
Elsősorban utcafaként, parkfaként és díszfaként ültetik. Jó várostűrése, szabályos koronája és dekoratív termése miatt kedvelt. Termései madártáplálékként is fontosak.
Etimológia
A Sorbus latin eredetű név, jelentése berkenye. Az intermedia latin szó, jelentése „köztes”, amely a faj átmeneti jellegére utal a különböző berkenyecsoportok között.
